3 jócselekedet, amit Szent Teréz mindennap gyakorolt, s ami segíthet téged is abban, hogy szentté válj!

A Gyermek Jézusról nevezett Szent Terézt úgy ismerjük, mint a „kis út” szentjét, mivel az életszentséget egy egyszerű és alázatos útként mutatta be.

Rávilágított arra, hogy nem kell óriási dolgokat tenni vagy misztikus élményeket átélni ahhoz, hogy szeressük Istent és hűségesek legyünk hozzá.

Az alábbiakban három olyan szokást mutatunk be, amit Teréz a mindennapi életében gyakorolt, és ami neked is segíthet az Istenhez vezető utadon.

1. Ne panaszkodj

Az „Egy lélek története” című önéletrajzában Szent Teréz elmondja, hogy egyszer leült mellé egy nővér, aki kellemetlen hangot adott ki a fogaival. Bevallja, hogy ez nagyon bosszantotta őt, de soha nem panaszkodott.

Ellenkezőleg, csendben „szenvedett”, a zajt vezeklésként felajánlotta Istennek, és eszébe jutott, hogy ugyanúgy, ahogyan ez őt irritálta, ő maga tehetett olyan dolgokat, amik másokat zavartak.

Egy másik esetben, ruhamosás közben egy másik nővér nagyon erősen csapta oda a ruhát a mosókőre, és Teréz arcára fröccsent a víz, de ő soha nem panaszkodott emiatt.

2. Erősítsd meg az akaratodat

Szent Teréz egyik kedvenc vezeklése az volt, hogy ülés közben nem dőlt hátra a széken. Ezt épp azzal a szándékkal tette, hogy a test helyett az elme számára legyen valamiképp kényelmetlen, és hogy az erősödjön.

A fizikai erkölcsi önmegtartóztatások sokkal gyakoribbak a nagyböjt idején, de kihasználhatjuk az apró, mindennapi helyzeteket is, hogy legyőzzük testünket, és így erősebbé váljunk a bűn elleni küzdelemben.

3. Helyezz előtérbe másokat

Szent Teréz otthonában, amikor egy születésnapi ünnepségen vett részt, a legkisebb szeletet választotta a tortából, hogy a testvérei nagyobbat kaphassanak.

Ez jól mutatja, hogy még ha szeretett is valamit, az teljesen rendben volt számára, ha lemondott róla a többiek iránti szeretetéért.

Markánsan jellemezte életét a közösségi életre való nyitottsága és a szeretetre való vágya, még akkor is, amikor ez nem volt könnyű.

Még a Kármelben töltött ideje alatt is, Szent Teréz valahányszor meglátott egy bizonyos nővért, mindig mosolygott és kedves volt. Az apácák közül sokan azt hitték, hogy ők ketten nagyon közel álltak egymáshoz, de valójában csak Teréz halála után fedezték fel, amikor elolvasták a naplóját, hogy Teréznek nehézségei voltak ezzel a nővérrel. Ahelyett, hogy rosszul bánt volna vele és közömbösen viselkedett volna, mindig a szeretetet választotta.