3 történelmi tény a feltámadásról, amivel minden szkeptikusnak számolnia kell

„Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. Sőt, azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk.” (1Kor 15,17–19)

A kereszténység nem csupán egy filozófia vagy erkölcsi rendszer; a keresztény hit egésze bizonyos hihetetlen történelmi tényeken alapul. Ha bizonyos dolgok valójában nem történtek meg, akkor az egész vallás hasztalanná válik.

Az egyik legfontosabb Jézus Krisztus valóságos, testi feltámadása a halálból. Krisztus feltámadása bizonyította, hogy Krisztus az Isten Fia, és hogy legyőzte a Sátánt, a bűnt és a halált. Minden ettől a csodától függ.

Tehát valóban megtörtént? Íme három történelmi tény a feltámadásról, amellyel minden szkeptikusnak számolnia kell:

1) A testet sehol nem találták meg.

A legegyszerűbb módja annak, hogy valaki az 1. században (vagy akár ma is) bebizonyítsa, hogy Jézus nem támadt fel a halálból, az lenne, ha egyszerűen előállítaná a testet.

Kereszthalála után Jézus testét egy sírba helyezték, a bejárat elé egy hatalmas követ gördítettek, a követ lepecsételték, és római őröket állítottak oda, hogy megvédjék. De teste mégis nyomtalanul eltűnt.

2) Több száz szemtanúja volt a feltámadt Jézusnak.

A keresztények nem csak azért hisznek Jézus feltámadásában, mert teste eltűnt. Nem, a feltámadt Jézus valóban megjelent az embereknek. És nem csak az apostolok belső köréről beszélünk – akik talán a „legfanatikusabban” ragaszkodtak hozzá –, hanem emberek százairól.

Szent Pál írja a korinthusiakhoz írt első levelében:

„[…] eltemették és harmadnap feltámadt, az Írások szerint. Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. Később egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, ezek közül a legtöbben még élnek, néhányan azonban már meghaltak. Azután Jakabnak jelent meg, majd az összes apostolnak. Utánuk pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is.” (1Kor 15,4–8)

A tudósok úgy vélik, hogy Szent Pál ezt a levelet valamikor Kr. u. 54 körül írta, ami megmagyarázza, miért mondja a megjegyzés: „ezek közül a legtöbben még élnek”. Más szóval, ha nem mondott volna igazat, könnyen be tudták volna bizonyítani az ellenkezőjét.

3) Azok a tanúk hajlandóak voltak szörnyű halált halni azért, amit igaznak ismertek.

Egyes szkeptikusok azzal érvelnek, hogy Jézus követői valamiképp ellopták a testét, majd hazudtak arról, hogy látták a feltámadt Krisztust. De ha így van, akkor miért voltak hajlandók hátrahagyni vallási közösségeiket, családjukat, barátaikat, megélhetésüket és – sokuk számára – életüket is kegyetlen módon veszítették el, s mindezt egy hazugságért?

A válasz természetesen „nem”: valóban látták a feltámadt Krisztust, és tudták, hogy ez mindent megváltoztat – olyannyira, hogy hajlandóak voltak mindent feladni érte.