Szeptember 23-án ünnepeljük Pietrelcinai Szent Pio kapucinus misztikus, vagyis ismertebb nevén Pio atya (Padre Pio) emléknapját. 1887-ben Francesco Forgione néven született Dél-Olaszországban, majd 15 éves korában belépett a szerzetesek közé. Pio atya híres volt a levitációs és bilokációs képességéről.
A bilokáció (olyan paranormális vagy misztikus jelenség, amelynek során egy személy egyszerre két különböző helyen van jelen) révén például Mindszenty bíborost is felkereste a börtönben, és segített neki misézni - ezt maga mondta el később az egyik rendtársának.
Pio atya 81 évesen halt meg San Giovanni Rotondóban, ahová a mai napig számos katolikus hívő zarándokol el. II. János Pál pápa 1999-ben avatta boldoggá, 2002-ben pedig szentté.
Most pedig következzen Pio atya négy erénye, amit mi is a saját életünk részévé tehetünk.
1) Szentgyónás
Pio atya az első világháború alatt összesen 182 napot töltött katonai szolgálatban, majd lelki vezető lett. Öt szabálya volt a lelki növekedésre:
heti gyónás
napi áldozás
lelki olvasmány
elmélkedés
lelkiismeret vizsgálat
A heti gyónást a szoba heti leporolásához hasonlította. Az elmélkedés és lelkiismeret-vizsgálat gyakorlását ajánlotta napi kétszer: először reggel, a napra való felkészülésként, másodszor pedig este, a napra való visszatekintésként. A gyóntatások során belelátott a gyónók szívébe és gondolataiba.
Tartasz-e minden nap lelkiismeret vizsgálatot? Fontos-e számodra, hogy rendszeresen járulj a szentgyónáshoz? Neked van-e lelkivezetőd, aki a szívedbe látva ismeri a ki nem mondott gondolataidat is és tanácsokat ad a lelki fejlődéshez?
2) Eucharisztia
A szentmise Pio atya életének középpontja és forrása volt.
„A szentmisében ott van az egész Kálvária” - fogalmazott Pio atya.
A betegségei miatt XV. Benedek pápától 1915 februárjában engedélyt kapott a tartós kolostoron kívüli életre. Pietrelcinában kápláni teendőket, hitoktatást végzett, gyóntatott, ájtatosságokat vezetett. A szentmisét egyre inkább engesztelő áldozatként élte át.
Amikor visszatérhetett a közösségbe, egy alkalommal egyik szerzetestársa elfelejtett megfelelő mennyiségű ostyát előkészíteni a szentmiséhez. Miután Pio atya megáldoztatta a híveket, több ostya maradt a paténán, mint amennyit azelőtt volt.
Leírhatatlanul szépen mutatta be szentmiséjét. Minden szentmiséjében megvalósította újmisés képének jeligéjét:
„Jézusom, Lélegzetvételem, Életem, amikor ma a szent misztériumban felemellek, felmutatlak - Út, Igazság, Élet, legfőbb Főpap, Veled, Benned és Általad legyek a világ számára szent és tökéletes áldozat.”
„Amikor oltárhoz lépek, egész lényem oly tűzben ég, hogy nem tudom leírni. Főleg azt érzem, hogy arcom, tekintetem egészen áttüzesedik” - fogalmazott a lelkiatyjának írt levelében.
Pio atya szentmiséi gyakran közel két órásak voltak. Később elöljárói parancsára 45 perc alatt befejezte. Figyelmét és tekintetét csak a szentmise bemutatására fordította. Pio atya szentmiséjének hatására sokan megtértek. Papok is így nyilatkoztak: Ilyen szentmise után többé nem tudunk felületesen, elkapkodva misézni.
Fontos-e számodra, hogy rendszeresen (akár napi szinten) járulj szentáldozáshoz? Hogyan vagy jelen a szentmiséken?
3) Stigmák és betegségek
1918-ban részesült Jézus sebhelyeiben is: kezein, lábain és oldalán egész életében viselte a stigmákat, amelyek csupán a halála előtt néhány héttel tűntek el. Értelmüket látomás tárta fel Pio számára: Krisztus társa lesz a szenvedésben.
Az Úr Jézus egyszer azt mondta neki:
„Ötven évig viseled sebeimet, azután hozzám jössz.”
Továbbá számos betegséggel is küzdött: többek között asztmás hörghuruttal, vesekővel, krónikus gyomorhuruttal, fekélyekkel, lágyéksérvvel, valamint szem-, fül-, orr-, mellhártya, torok- és izületi gyulladással is. Hosszú időn keresztül rendkívül magas testhőmérséklettel, 48 fokos lázzal küzdött.
A mi látható és láthatatlan “stigmáink”, betegségeink és keresztjeink is egyesítenek bennünket Jézus szenvedésével, így az egónkat félrerakva és az elismeréseket elkerülve szolgálhatjuk teljesebben az embertársainkat.
4) A sátán elleni küzdelem
Pio atya úgy érezte, hogy a lelke egy kaotikus labirintusban van teljes elhagyatottságba merülve, mintha a pokol legmélyebb bugyrában volna. Gyakran megtámadta őt a sátán lelkileg és testileg is. A noviciátus ideje alatt az egyik este vörös szemű, fekete kutyaként jelent meg a sátán a kapucinus cellájában.
A sátán gyakran fiatal lányok képében jelent meg, akik meztelenül táncoltak, továbbá a megfeszített Krisztus, a lelki atyja, a tartományfőnök atya, X. Piusz pápa, Pio atya őrangyala, Assisi Szent Ferenc vagy a Szűzanya képében.
Gabriele Amorth atya, a Vatikán ördögűzője szerint Pio atya különbséget tudott tenni Jézus, Mária és a szentek valódi megjelenése és a sátáni illúziók között azáltal, hogy gondosan megfigyelte lelkiállapotát és azokat az érzéseket, amelyeket a jelenések közben elfogták.
Pio atya úgy tett különbséget a gonosz lelkek között, hogy megkérte őket, hogy mondják:
Éljen Jézus!
Ezt a gonosz lelkek nem mondták utána.
Ha mi is kísértéseket élünk aktuálisan át, hosszú ideje küzdünk egy visszatérő jellemhibánkkal, bátran kérhetjük Pio atya közbenjárását, hogy a példájára le tudjuk győzni a saját démonainkat.