Tíz évvel ezelőtt léptem be a katolikus egyházba. Bár szabadkeresztény protestáns családban nőttem fel, a Szentírás és az egyháztörténelem tanulmányozása – többek között – meggyőzött arról, hogy a Katolikus Egyház az az egyház, amelyet Krisztus alapított, és így ott a helyem, ha valóban hűségesen akarom követni Krisztust.
A katolicizmus tanulmányozása során rádöbbentem, hogy a protestáns testvéreim által emlegetett okok, amelyek miatt távol maradnak a Katolikus Egyháztól, nem túl jók. Előfordulhat, hogy igaznak gondolnak valamit a katolicizmusról, ami hamis, és így olyasvalamit utasítanak el, ami nem is létezik.
Az alábbiakban 4 példát találsz a protestánsok azon rossz meggyőződéseire, amelyek miatt elutasítják a katolicizmust. Természetesen vannak ennél kifinomultabb indokok is, amiért egy protestáns elutasítja a katolikus egyházat (amelyek szerintem szintúgy nem állják meg a helyüket), de az biztos, hogy az ezen a listán szereplő okok közül egyik miatt sem lehet jogosan elutasítani a katolicizmust.
1) Azt gondolod, hogy a katolikusok imádják Máriát, a szenteket stb.
A katolikusok csak a Szentháromság Istent imádják. Szeretjük a szenteket, kérjük a közbenjárásukat, és felnézünk rájuk, mint keresztény példaképekre. Feltehetően keveseknek okoz gondot, hogy megtegyék ezeket a dolgokat a földön élő keresztény testvéreikkel, így nem világos, hogy ugyanezek a tevékenységek miért minősülnek imádatnak, ha a már eltávozott, Krisztusban élő testvéreink felé irányulnak.
De még ha valaki nem is ért egyet ezekkel a gyakorlatokkal, azt állítani, hogy a katolikusok imádják a szenteket, egyszerűen hamis.
2) Azt gondolod, hogy Konstantin hozta létre a Katolikus Egyházat.
Ez általában azzal a meggyőződéssel párosul, hogy a Konstantin előtti egyház első néhány évszázada valahogy úgy nézett ki, mint a mai szabadkeresztény protestantizmus: hierarchiától, szentségektől, és az általuk elutasított katolicizmus mindenféle ismertetőjegyétől mentes.
Pedig több száz oldalnyi írásunk van a Konstantin előtti keresztényektől (pl. Római Szent Kelemen, Antióchiai Szent Ignác, Szent Jusztinusz, Szent Iréneusz, Karthágói Szent Ciprián stb.), akik mind egyértelműen katolikusok.
A püspökök, papok, diakónusok, a szentmise, Jézus valóságos jelenléte az Eucharisztiában, a szentmise mint áldozat, a római püspök primátusa, az ereklyék megőrzése és tisztelete, a szentekhez intézett fohászok, Mária örök szüzessége, a megújító gyermekkeresztség, sőt még a „Katolikus Egyház” elnevezés is egyértelműen jelen volt az Egyházban jóval Konstantin születése előtt.
3) Vannak rossz emberek az Egyházban
Feltűnhet, hogy itt nem írtam, hogy „Azt gondolod...”. Ez azért van, mert ez az ellenvetés igaz, bár attól még rossz indok a Katolikus Egyház elutasítására, ugyanis mindannyian gyarló és bűnös emberek vagyunk. A bűn - előbb vagy utóbb -felüti a fejét minden olyan (keresztény) közösségben, ahol emberek gyűlnek össze.
Ha nem akarsz olyan egyházban lenni, ahol bűnös emberek vannak, akkor még magaddal sem lehetsz egy egyházban. Valójában az egyház célja a bűnösök gyógyítása és megszentelése, tehát ha egy bűnös az Egyházban van, akkor jó helyen van.
4) Túl nehéz lenne elhagynod a jelenlegi gyülekezetedet.
Ezt főleg idősebb emberektől hallottam, akiknek az élete szorosan összefonódik a közösségükkel, illetve olyanoktól, akiknek a karrierje valamilyen módon kötődik a protestáns kereszténységhez. De néha az is előfordul, hogy ez egyfajta lelki letargia, amelynek úgy adnak hangot, hogy: „engem nem így neveltek.”
A kereszténység a megtérésről szól. Igen, fájdalmas lehet elveszíteni a kapcsolatokat, és ijesztő lehet hátrahagyni egy bevételi forrást. Biztos vagyok benne, hogy Krisztus megérti az áldozatokat, amelyeket azért hozunk, hogy kövessük őt. De azt is világossá tette, hogy ha nem vagyunk hajlandóak a világon minden másra másodlagosként tekinteni ahhoz, hogy hűségesen kövessük Őt, akkor nem vagyunk méltóak arra, hogy a tanítványai legyünk. Azt se felejtsük el, hogy az igazság szabaddá tesz minket!
A keresztényeket ezrével ölik meg a hitükért szerte a világon. Ha a Katolikus Egyház valóban Krisztus egyháza, akkor egyszerűen nincs elfogadható ok arra, hogy ne csatlakozzunk hozzá, még akkor sem, ha ez az életünkbe kerül, nem is beszélve a kapcsolatokról vagy az anyagi biztonságról.