Boldog Jerzy Popiełuszko (ejtsd: „jerzsi popjeluskó”) atya 1947-ben született Lengyelországban, majd káplánként a varsói Szent Szaniszló templomban szolgált. Többször felemelte a hangját a kommunista államhatalom ellen, akik emiatt 1984-ben a Visztula folyóba dobták az akkor 37 éves katolikus papot. XVI. Benedek pápa 2010-ben avatta őt boldoggá Varsóban.
1) Közelebb vinni a fiatalokat Jézushoz
Boldog Jerzy Popiełuszko, még mielőtt pappá szentelték volna, katonaként egy olyan speciális egységnél szolgált, amelyet részben azzal a céllal hoztak létre, hogy a fiatalokat segítse távol tartani a papi pályától. Ekkor meggyőződött arról, hogy igenis fontos az, ahogy a katolikus papok közelebb tudják vinni a Jóistent a fiatalokhoz! Miután leszerelt, tovább folytatta teológiai tanulmányait a szemináriumban. Pappá szentelését követően pedig a varsói munkásokkal és diákokkal foglalkozott.
2) Küzdeni az munkások jogaiért
Boldog Jerzy Popiełuszko atya lelkipásztora volt a „Szolidaritás” Független Önkormányzó Szakszervezetnek (röviden csak Szolidaritásnak), akik 1980-tól a munkások jogaiért küzdöttek. A rendszerváltásig ez volt a legnagyobb államilag elismert szakszervezet a szovjet tömbben a fennálló rendszerrel szemben.
„A Szolidaritás azért ejtette oly gyorsan ámulatba a világot, mert nem erőszakkal harcolt, hanem térden állva, rózsafüzérrel a kezében” – mondta Popiełuszko atya.
A vértanú halála egész Lengyelországban nagy visszhangot váltott ki. A temetésén több mint 250 ezer ember jelent meg, köztük a szakszervezet vezetője is.
3) Küzdelem a félelem ellen hittel és tettekkel
Jerzy Popiełuszko sokat beszélt a félelem legyőzéséről, amely elsősorban egy önmagunkkal vívott bátor harc, ami kitárja a kapukat az értékek világa előtt. A hit pedig a lengyel boldog szerint a templomon kívül, az életben valósul meg, miközben a saját méltóságunkkal és a mások sorsával törődünk. Továbbá kifejtette, hogy nem pusztán a szentségek fognak üdvözíteni bennünket, hanem az is, hogy hogyan élünk és mennyire vesszük komolyan ezt az életet.
4) Hűségesnek maradni a katolikus hithez a nehézségek idején
Boldog Jerzy Popiełuszko atya számos alkalommal felemelte a szavát a kommunista rendszer ellen, képviselve a katolikus erkölcsi és társadalmi hittételeket. Egy alkalommal támadások érték, amiért ellenezte, hogy az államhatalom eltávolítsa a feszületeket az iskolákból. Ezt a helytállását Szent II. János Pál pápa egy személyes ajándékkal köszönte meg.
A népszerű prédikációi miatt a kommunista államhatalom felfigyelt Popiełuszko atya tevékenységére, ami szerintük veszélyes volt a rendszerre nézve.
„Torz az az eszme, amely csak erőszakkal tud fennmaradni” – hangoztatta számos alkalommal a lengyel pap.
1984. október 13-án először egy autóbalesetet terveltek ki ellene, ám amikor az meghiúsult, néhány nappal később október 19-én elrabolták és megverték, majd megkötözték és egy követ kötöttek a lábára, és ily módon a Visztulába dobták. A holttestét másfél héttel később találták meg, az elrablásának helyszínétől mintegy 72 kilométerre.
5) Megbékélés és imádság
A II. világháború során, 1940-ben közel 22-23 ezer lengyel katona vesztette életét a Katyn közelében található erdőkben. A szovjetek által meggyilkolt katonák holttestét tömegsírokban temették el. A lengyel parlament 2007-es döntése alapján április 13-a a katyni bűntény áldozatainak emléknapja.
Szent II. János Pál pápa az 1991-es Lengyelországi útja során arra kérte a híveket, hogy imádkozzanak a Katynban és sok más helyen megholtakért. 1993-ban pedig így fogalmazott a Rómában élő lengyeleknek mondott beszédében:
„A katyni igazság mindig jelen van a lelkiismeretünkben, és nem törölhető el Európa emlékezetéből.”
A katyni vérengzés 70. évfordulója alkalmából 2010-ben egy megemlékezést szerettek volna rendezni, amelyre számos lengyel politikai és katonai vezető, köztük az akkori lengyel köztársasági elnök is hivatalos volt. Ám az őket szállító repülőgép Oroszországban, a szmolenszki katonai repülőtér közelében lezuhant. A repülőgép 96 utasa közül senki sem élte túl a katasztrófát. A balesettel kapcsolatban több vizsgálat indult. A közvetlen ok a legénység döntése lehetett, hogy rossz látási viszonyok között is folytatták a leszállást; emellett a légtérirányító központ és a pilóták nem megfelelő kommunikációja. Nem zárták ki továbbá a politikai konfliktust is, mint lehetséges indok.