Bosco Szent János hitt abban, hogy az életszentség mindenkié, különösen a fiataloké. Élete során fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy elősegítse a fiatalok és szegények életszentségét Olaszországban és Európában.
Bosco János 1888. január 31-én bekövetkezett halála előtt az általa alapított szalézi rend már elterjedt Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban, Angliában, Uruguayban és Brazíliában. A szerény körülmények között indult rend Bosco János halálakor közel 1000 tagot számlált.
A szaléziak oratóriumokat és iskolákat építettek és igazgattak. A szalézi „oratórium” egy otthon, amely befogad, egy iskola, amely az életre nevel és bővíti tudásunkat, egy plébánia, amely evangelizál, egy udvar, ahol vidáman együtt lehetünk barátokként.
A szalézi oratóriumba járó fiatalokat az úgynevezett „megelőző módszer” szerint nevelték, amely teljes mértékben az értelemre, a vallásra és a szeretetteljességre épül.
Don Bosco (a Don olaszul atyát jelent) azt mondta, hogy a fiatalokat nem elég szeretni. Tudniuk kell, hogy szeretik őket. A fiatalok kiteljesednek az ilyen szerető környezetben. Don Bosco igazi zseni volt, ha fiatalokról volt szó. Szerette őket, és ők is szerették.
Az alábbiakban Bosco Szent János öt tippjét ismertetem, amelyekkel segíthetünk a fiataloknak (de igazából bárkinek) az életszentségben való növekedésben:
1) „Soha ne csinálj olyat, amiért másnap pironkodnod kéne.”
A szalézi lelkiség a szándékosságról szól. Don Bosco nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy gondolkodj, mielőtt beszélsz vagy cselekszel. Őszintén beszélt a fiatalokkal a világ veszélyeiről is. Nem azért, hogy megijessze őket, inkább azért, hogy felismerjék a bűn csúfságát az erény szépségével szemben, és ennek megfelelően cselekedjenek.
2) „Meneküljetek a rossz társaktól, mint a mérges kígyó harapásától.”
Ez Szent Pál szavait idézi a korinthusiakhoz írt első levelében:
„Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt.” (1Kor 15,33)
Don Bosco jól tudta ezt. Gyakran bátorította a gyerekeket az oratóriumban, hogy az erényt keressék, mint a jó, tartós barátság alapját. A mai fiataloknak ez ugyanúgy hasznára válhat.
3) „Gyermekeim, ugrándozzatok, szaladgáljatok és játsszatok! Csapjatok akkora zajt, amekkorát csak akartok, de kerüljétek a bűnt, mint a pestist, és akkor biztosan elnyeritek a mennyországot.”
Egyszer, amikor jégkását szolgáltunk fel egy szalézi nővérrel, észrevettem, hogy gyönyörű fehér habitusa csupa kék, piros, zöld és lila folt volt a sziruptól, amely a kb. 100 gyereknek készített jégkásából folyt ki.
Mégis, mintha fel se tűntek volna neki a foltok. Amikor észrevette, egyáltalán nem törődött velük.
Ehelyett hatalmas mosollyal az arcán állt és nézte a kosárlabdapályát, a teret és a játszóteret, ahol az általunk kiszolgált gyerekek játszottak. Kiabáltak, nevettek, és mindenféle zajt csaptak.
A nővér ekkor rám nézett, és egyetlen mondattal bűvöletbe ejtett: „Nézz csak rájuk, ez gyönyörű. Mind biztonságban vannak itt a Szűzanya házában.” Tudtam, hogy úgy érti, hogy a lelkük van biztonságban. És igen, a zűrzavar ellenére, mégis lenyűgözően szép volt.
Bosco Szent János pontosan erre gondolt, amikor a fenti idézetet mondta. Kedves fiatalok: szórakozzatok, amennyit csak szeretnétek. Csak maradjatok távol a bűntől.
4) „Két dolog van, amitől halálosan fél az ördög: a buzgó szentáldozástól és az Oltáriszentség gyakori látogatásától.”
Bosco Szent János ismerte és hitt Jézusnak a szentségekben, nevezetesen az Oltáriszentségben, és a szentgyónásban lakozó hatalmában. A kápolnát gyakran olyan helyen helyezte el, hogy a gyerekeknek útba essen, amikor a szobájukból tanórára mentek.
Ez az egyszerű terv ma is működik, és ha gyakoroljuk, gyümölcsöt hoz az Egyház életében.
Egy plébánián, ahol korábban dolgoztam, az ifjúsági csoport vasárnaponként szentmisére járt, megszentelte az ünnepnapokat, és gyakran látogatta az Oltáriszentséget.
A pap mindig kész volt a gyóntatásra. Jézusnak hála, az ifjúsági csoport fiataljai gyarapodtak, és ma is gyarapodnak az erényben. Sőt, a csoport néhány tagja papneveldében van. (Kérlek, imádkozz értük, hogy kitartsanak hivatásuk mellett.)
Isten jelenlétében lenni és Őt a szentáldozásban magunkhoz venni olyan kegyelemben részesít minket, amely minden képzeletünket felülmúlja. Ő már csak rád vár, látogasd meg Őt!
5) Ne feledjétek: az oratóriumban soha semmit, de semmit sem szabad tenni, amit nem Mária Szent Nevében tesztek.
Don Bosco nagy odaadással volt a Szűzanya, a Mindenkor Segítő Szűz Mária iránt. Azt mondta, hogy „mindent ő csinált.” Az igazat megvallva, még mindig ő csinálja. A Mária-áhítat a szentség kulcsa. Húzódj közel Máriához, és ő Jézushoz vezet téged. Ez tényleg ilyen egyszerű.
Bosco Szent János soha nem bonyolította túl a szentséget. Megközelítése egyszerű, közvetlen és mindenkihez szólt – különösen a fiatalokhoz. Ő eszerint élt, és ezt ápolta mindenkiben, akivel csak találkozott.
A Szentlélek kegyelme által a szentség elterjedt körülötte. Mottója, a szaléziak jelmondata: „Da mihi animas, caetera tolle”, ami latinul annyit tesz: „Lelkeket adj nekem (Uram), minden mást vegyél el.”
Pontosan ez történt – Isten lelkeket adott neki.
Sokan lettek szentek azok közül, akiket Don Bosco személyesen is ismert! Lelki vezetője, Cafasso József – szent. A Don Bosco Nővérek társalapítója, Mazzarello Mária Dominika – szent. Egyik neveltje, Savio Domonkos – szintúgy szent. Utódja, Michele Rua – boldog.
Sok más személyes ismerőse lett tiszteletreméltó, sokukat avatta az egyház boldoggá, sőt szentté.
Bosco Szent János szalézi szerzetesei jelenleg a világ 134 országában szolgálnak. A megelőző módszer ma is használatos minden általuk igazgatott oratóriumban, iskolában és központban.
Bár más idők járnak, az életszentségre való egyetemes elhívás nem változott, ahogy a fiatalok szíve sem. A veszélyek nagyobbak, de a szív ugyanaz. Fogadjuk meg Bosco Szent János bölcsességét, hogy hozzá hasonlóan ne csak mi váljunk szentté, hanem másoknak is segítsünk ebben.
Bosco Szent János, imádkozz értünk!
Az eredeti cikk szerzője: Bridget Costello
Fordította: Káplán Áron
Az eredeti cikk publikálásának időpontja: 2023. január 31.