Isten finoman szólva is könnyen félreérthető. 

Sokan Istent a bűntudat és az elavult erkölcsök hatalmas és elérhetetlen forrásának tekintik, és mindenesetre úgy tűnik, azt feltételezik, hogy Istent és a mindennapi életet egyszerűen nem lehet összeegyeztetni. Ez a megállapítás nem is állhat távolabb az igazságtól (bár a „hatalmas” kifejezés meglehetősen találó), és mégis, még ma is sokan, akik szilárdan és elkötelezetten hisznek Istenben – s sokszor én magam is – hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy Isten valamilyen módon távol van tőlünk. Tudjuk, hogy szeret minket, és soha nem hagy el, de ember, nem kaphatnánk néha egy-egy biztató bólintást odafentről? 

Nos, úgy tűnik, hogy ezek az apró jelek talán éppen az orrunk előtt vannak, ám mi vagy másra figyelünk, vagy egyszerűen csak nem értjük kellőképpen Isten természetét ahhoz, hogy észrevegyük, hogy mindennapi életünk telis-tele van annak lehetőségével, hogy felfedezzük Istent. Manapság már oly sokat hangoztatják, hogy az életünk „túl izgalmas”, hogy mind hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a mindennapi életünk mégsem elég jó. 

Korábban már használtam Robert Barron püspök egy idézetét az egyszerű, látszólag jelentéktelen hétköznapi események jóságáról. Ez itt is jól alkalmazható: 

Isten a jóság, az igazság és a szépség feltétel nélküli forrása. Ezért minden, ami jó, ami igaz, ami szép, részesül Istenben és tükrözi Őt. Tehát… a Sixtusi kápolna mennyezetének freskói, egy megfelelően arányos épület, egy barátságosan mosolygó, csinos arc, egy ártatlan gyermek, aki játszik, egy frappánsan megoldott ellentámadás/passzolás, egy jól megírt tévéműsor stb.: ezek mind a maguk igazságában, jóságában és szépségében Istenről beszélnek. 

Kultúránk azt sugallja, hogy elhiggyük, hogy az egyszerű, mindennapi feladatoknál sokkal többre van szükségünk ahhoz, hogy az életben kiteljesedést vagy értéket találjunk. Ha azonban a megfelelő dolgokra tekintünk, és ezeket a feladatokat a megfelelő mentalitással végezzük, életünk végtelenül értékesebbé válhat, mint azt valaha is gondoltuk volna, különösen annak szemében, aki mi magunkat és mindennapi életünket megalkotta. 

Íme öt nagyszerű lehetőség, ahol mindezt elkezdhetjük: 

1) Amikor elhúzod a függönyöket 

Van valami, ami a lélekhez szól, amikor egy meleg, napsütéses reggelen (vagy akár egy hűvös, téli reggelen) elhúzod a függönyöket, és beengeded az új nap sugarait hangulatos otthonodba. A fény ősidők óta Isten ismertetőjegye – „Legyen világosság” (Ter 1,3), Jézus színeváltozása, a gyönyörű, színes katedrálisok üvegablakai –, és ez ebben az esetben sincs másképp. 

A fény életünk egyik legelemibb értéke. Nélküle szinte semmit sem tudnánk csinálni, de a fény értéke sokkal több annál, mint amennyire hasznunkra van. Ahogy Barron püspök mondta: „A fény az, aminek segítségével látunk, ami megvilágít és ami tisztává teszi a látást. De alapjában véve … a fény gyönyörű.” Van egy spirituális aspektusa annak, hogy reggel a fény táplál minket abban az egyszerű tettben, hogy kinyitjuk az ablakokat, és beengedjük a fényt az életünkbe. Mi több, amikor ezt fizikailag megtesszük, akkor ez biztosan segít nekünk átvitt értelemben lelki életünkben is. 

2) Amikor főzöl 

Akár magunknak, akár másoknak főzünk, az egyik legegyszerűbb „jó”, amit az életben megtapasztalhatunk vagy tehetünk, az az ételek elkészítése, hogy testünket tápláljuk. Istentől olyan testet kaptunk, amelynek táplálékra van szüksége, hogy éljen, így amikor étkezünk vagy tápláljuk a körülöttünk lévőket, a lehető legalapvetőbb módon, de mégis tevékenyen részt veszünk Isten ránk vonatkozó akaratában. Az egészség és a jólét önmagukban jó dolgok, ezért azok a tettek, amelyek ezt a kettőt segítik, mélységeiben „Istenről beszélnek”, s különösen akkor, ha ezt másokért tesszük. 

Amikor legközelebb valakinek, vagy akár saját magunknak főzünk, egyszerűen csak gondoljunk arra, hogy „a kezeimet arra használom, hogy ételt készítsek valakinek, akit Isten megteremtett és szeret”, ez segít abban, hogy még inkább tudatosítsuk magunkban az Atya irántunk való határtalan szeretetét, valamint saját magunk és a körülöttünk élők méltóságát. 

3) Amikor valamit megtörölsz 

Amikor eltörlöd az edényeket, megszárítod a kezeidet vagy a lábaidat, vagy letörlöd egy gyermeked arcát, vagy épp feltakarítod a rendetlenséget. Jézus a halála előtti éjszakán egy közönséges kendővel mosta meg tanítványai lábait. Az, ami egyébként egy furcsa vagy jelentéktelen dolog lenne, Jézus személyében mély értelmet nyert. 

Az első században a poros utakon járva a lábak rendkívül koszosak lettek, ezért a házigazda szokása volt, hogy nemcsak vizet biztosított a lábmosáshoz, hanem egy szolgát is küldött, hogy megmossa a lábukat. 

Amikor ezt tesszük, ez egy nagyszerű szolgálat lehet, de ha figyelembe vesszük, hogy Isten Fia, a Szentháromság második személye, az Univerzum Teremtője térdre ereszkedett és egy szolga munkáját végezte, s megmosta barátai lábát, ez még figyelemreméltóbbá teszi ezt a cselekedetet. Minden alkalommal, amikor egy törülközőt használunk, különösen, ha azt felebarátunk szolgálatára használjuk, lehetővé válik számunkra, hogy felidézzük Jézusnak ezt az alázatos cselekedetét, és még mélyebb értelmet nyerjen cselekedetünk. 

4) Portörlés és porszívózás 

A táncmozdulatok opcionálisak 

Mégis mi köze van a portörlésnek és a porszívózásnak a lelki élethez? Az élet során a legkönnyebben az önelégültség csapdájába eshetünk bele, vagyis, hogy hagyjuk, hogy az életünkben olyan küzdelmek, amiket egyszer már sikeresen leküzdöttünk, ismét teret nyerjenek az életünkben. Egy másik, sajnos túlságosan is gyakori jelenség, hogy nem ügyelünk rá, a döntések „meghozzák” magukat életünkben anélkül, hogy gyakorolnánk saját akaratunkat, és a döntéseinket az imádság gyümölcsei és lelkiismeretünk sugallatai alapján hoznánk meg. Tulajdonképpen könnyű hagyni, hogy lelkünkre lerakódjon a por, akárcsak a dohányzóasztalra. 

A portörlés és a porszívózás azon helyek rutinszerű rendbetétele, ahol a legtöbb időt töltjük, s ez önmagában is jó, egyszerűen azért, mert a tulajdonunkkal való törődés eredendő jó. Ugyanakkor e tevékenységeknek lehet jelképes céljuk is, ha közben végiggondoljuk életünk azon területeit, ahol esetleg kissé felgyülemlett a por. Ha átgondoljuk a napunkat vagy a hetünket, miközben a porszívó mögött vagyunk és mozgunk, ez nem csak bennünk hoz majd eredményt, hanem azok az emberek is élvezhetik majd ezeket a gyümölcsöket, akiket a legjobban szeretünk. 

5) Amikor ablakot pucolsz 

A „Bazi nagy görög lagzi” című filmben szereplő apa talán a modern filmek egyik legklasszikusabb mondatát mondta ki (többször is): „Csak tegyél rá egy kis Windexet (ti. ablaklemosót)!” Végtére is, mi a jobb: egy maszatos vagy egy ragyogóan tiszta ablak? 

Ahogyan egy ablak tisztasága közvetlenül összefügg azzal, hogy képesek vagyunk-e tisztán látni, mi van a túloldalon, úgy életállapotunk is közvetlenül kihat arra, hogy képesek vagyunk-e tisztán látni ezen az „ablakon” át a lelki életünkbe. Ha az életünk elmosódott, maszatos vagy madártollak borítják, amik folyton berepülnek, akkor valószínűleg sokkal kevésbé fogjuk tisztán látni, hogy melyik a legjobb irány a számunkra. Amikor elővesszük a Windexet, gondoljunk arra, hogy életünk mely részeire is férne rá egy kis kék lé. 

Lisieux-i Teréz, aki termetében kicsi, de lelkében nagy szent volt, akit leginkább a szentség „Kis útjáról” ismerünk, egyszer azt mondta: 

„A szeretet apró tettei bűvölik el Krisztus Szívét… Ellenben a legnagyszerűbb tettek, ha szeretet nélkül végzik őket, semmiségek”. 

Mi is részesei lehetünk ennek a „kis útnak”. Csak tudnunk kell, hogy hol keressük. 

Oszd meg ezt a cikket!