A keresztények sokak fejében élnek úgy mint zárkózott, unalmas, és szigorú szabályok közt élő, megkeseredett emberek. Azonban ezek a szentek a sport iránti szeretetükkel pontosan ennek az ellentétéről tesznek tanúságot. Az olimpia több, mint verseny: fegyelem, kitartás, áldozat, közösség és remény.
És ez az 5 szent mindezekből is jeles volt.
Íme 5 szent, akik megmutatják, hogy a hit és a sport nem ellentétei egymásnak, sőt egymás javát szolgálhatják.
#1 Pier Giorgio Frassati
A szent, aki bevette a csúcsokat
Fiatal olasz világi hívőként szenvedélyesen túrázott, hegyet mászott és síelt. Barátaival rendszeresen indult alpesi kirándulásokra, és számára a fizikai csúcstámadás mindig lelki emelkedést is jelentett.
Mottója
„Verso l’alto” („A magasba!”)
akár egy olimpikon jelmondata is lehetne.
#2 II. János Pál pápa
A vérbeli sportoló pápa.
Fiatal korában síelt, túrázott, úszott, kajakozott, és még pápaként sem mondott le a hegyi kirándulásokról. Számára a sport az emberi méltóság és a személyiség fejlődésének eszköze volt.
Egyszer így fogalmazott:
„A sport hozzájárul az élet szeretetéhez, és megtanít az áldozatra, a tiszteletre és a felelősségre.”
Pontosan ezek az erények tesznek valakit nemcsak bajnokká, hanem nagylelkű emberré.
#3 Szent Sebestyén
A sport védőszentje
Római katonaként fizikai erő és fegyelem jellemezte. Bár nem olimpiai versenyző volt, a kitartása és állhatatossága miatt évszázadok óta a sportolók egyik védőszentjeként tisztelik.
A sport világa ismeri a fájdalmat, a sérülést, a visszatérést. Szent Sebestyén története arra emlékeztet: az igazi győzelem a hűségben rejlik.
#4 Los Andes-i Szent Teréz
Egy fiatal karmelita, aki rajongott a sportért.
Élete bizonyítja, hogy a szentség nem a világtól való menekülést jelenti. Szerette az aktív életet, a mozgást, a természetet — miközben mély, intenzív lelki életet élt. Tehetségesen tudott úszni, lovagolni és teniszezni.
A sport fegyelme és a lelki fegyelem gyakran kéz a kézben jár.
#5 Szent Luigi Scrosoppi: A focisták égi pártfogója
Ki más lehetne a labdarúgók védőszentje, mint egy olyan pap, aki egész életét az ifjúság nevelésének és a legszegényebb sorsú gyerekek felkarolásának szentelte?
Az olasz származású Luigi atya hitt abban, hogy a sport – különösen a közös játék – nemcsak a testet edzi, hanem a jellemet is formálja.
2010-ben hivatalosan is őt választották a labdarúgók patrónusává.
A dobogón túl
Most, hogy véget ért az olimpia, a bajnokokat ünnepeljük — jogosan.
De mi, keresztények egy másik versenyről is beszélünk: arról, amelyben a cél nem az arany, hanem az örök élet.
A stadionok fényei egyszer kialszanak. A rekordokat egyszer megdöntik.
De a kitartás, az önfegyelem, az alázat és a közösségért hozott áldozat örökké érték marad. Talán ez az olimpia legmélyebb üzenete.