A gyónás (vagy kiengesztelődés) szentsége a katolikus hit széles körben félreértett része, ami sajnálatos, hiszen egyben az egyik legfontosabb is!
Íme öt a legelterjedtebb tévhitek közül:
Első tévhit: A gyónás azt mutatja, hogy a katolikusok nem hisznek abban, hogy Krisztus áldozata elég volt.
Az igazság: Ez az ellenvetés általában protestánsoktól származik, akik azon tűnődnek, hogy miért van szüksége valakinek további megbocsátásra, ha már hisz Krisztusban. Ezért úgy tekintenek a gyónásra, mint valami Jézus kegyelmétől elkülönülő és azt kiegészítő dologra.
Ezzel az ellenvetéssel két probléma van.
Először is, a gyónás ereje teljes mértékben Krisztus áldozatától függ. Krisztus végtelen kegyelmet szerzett a kereszten, és a gyónás szentsége az egyik fontos módja annak, hogy a kegyelem kiterjedjen az egyénre. Más szóval, a gyónás nem a kegyelem Krisztustól független forrása, hanem eszköz annak alkalmazására.
Másodszor, ez az ellenvetés általában a keresztény élet félreértéséből ered. Egyes protestánsok úgy gondolják, hogy az ember megtérése után nincs többé szükség további együttműködésre és a kegyelemben való növekedésre az üdvösséghez. A Katolikus Egyház ezzel szemben (a Bibliát követve) azt tanítja, hogy a keresztény élet a Krisztus kegyelme általi folyamatos megtérés és növekedés a szentségben.
Második tévhit: A gyónást a Katolikus Egyház találta ki, és nincs benne a Bibliában.
Az igazság: Lehet, hogy néhány embert meglep, de a gyónás szentségének lényegét maga Krisztus határozta meg, méghozzá a Szentírásban.
János evangéliumában, miután feltámadt a halálból, Jézus megjelenik tanítványainak, és ez történik:
„Jézus megismételte: »Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.« Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: »Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.«” (Jn 20,21–23)
Jézus egyértelműen hatalmat ad apostolainak a bűnbocsánat adására és visszatartására, ami a gyónás szentségének alapja. És az Egyház a kezdettől fogva gyakorolta ezt. Az igaz, hogy ennek pontos gyakorlati megjelenése az idők során sokat változott, de a lényeg ott van a Bibliában (vö. KEK 1447).
Harmadik tévhit: A gyónás nem kötelező.
Az igazság: A katolikusok számára a gyónás igenis szükséges, valójában két okból kifolyólag is.
Elsőként azért, mert az Egyház előírásai szerint minden katolikusnak évente legalább egyszer el kell mennie gyónni.
Másodszor pedig azért, mert a gyónás szentsége (vagy annak vágya tökéletes bűnbánattal) szükséges az üdvösséghez a halálos bűn állapotában lévő megkeresztelt személyek számára (vö. tridenti zsinat).
A gyónás szentsége tehát nem csak egy szép, választható formája a katolikus lelkigondozásnak azok számára, akik szeretnék. Sokkal inkább a gyakorló katolikusság és a végső üdvösség elérésének lényeges része.
Negyedik tévhit: A gyónás csak a „nagyon rossz embereknek” való.
Az igazság: A harmadik tévhitre adott válasz segít korrigálni ezt a tévhitet. Ha katolikus vagy, évente egyszer mindenképpen el kell menned gyónni.
De, ami a legfontosabb, mindannyian bűnösök vagyunk. Ahogy a Szentírás mondja: „Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazugnak tüntetjük fel, és tanítása nincs bennünk.” (1Jn 1,10) Ha tehát úgy gondolod, hogy nincs szükséged Krisztus bűnbocsánatának kegyelmére, akkor lehet, hogy jobban meg kell vizsgálnod a lelki életedet.
Ötödik tévhit: A gyónás ijesztő.
Az igazság: Ha valaki még sosem, vagy legalábbis már régóta nem volt gyónni, akkor arra számít, hogy a papot sokkolni fogják a bűnei, és kegyetlenül, vagy durván fog reagálni.
A mai katolikusok túlnyomó többségének tapasztalatai szerint azonban ennek épp az ellenkezője igaz. Inkább az a helyzet, hogy a legtöbb pap túlságosan is elnéző. A papok már mindent hallottak (a bűn gyakori és unalmas), és általában némi tanáccsal és bátorítással reagálnak, majd nagyon könnyű vezeklést rendelnek el (gyakran egyszerűen csak néhány imát mondatnak). Ez alól manapság ritkák a kivételek.
Ha tehát megkeresztelt katolikus vagy, és már egy ideje nem voltál gyónni, akkor menj el!