Nemcsak a pápaságáról, az enciklikáiról vagy a reformjairól emlékezünk meg, hanem arról az emberről, aki közelebb hozta hozzánk a Vatikánt, mint bárki előtte.
Kedden (04.21.), az első évfordulón nemcsak gyászoltunk, hanem ünnepeltük azt a különleges embert, aki Jorge Bergoglióként született, de Ferencként lett mindannyiunk „Szentatyája”.
Sokan csak a fehér pápai ruhát látták, de Ferenc pápa valójában egy ízig-vérig argentin úriember volt, aki rajongott a fociért, a zenéért és a jó ételekért. Íme a lista azokról a dolgokról, amik mosolyt csaltak az arcára:
1. A San Lorenzo – A nagy fociszeretet
Ferenc pápa nem csak „kedvelte” a focit, ő egy vérbeli szurkoló volt! Élete végéig tagja volt az argentin San Lorenzo klubnak. Még a Vatikánban is büszkén mutogatta a klubtagsági kártyáját, és ha győztek, az egész Szent Márta-ház tudott róla.
2. A Mate tea – Az elmaradhatatlan társ
Ritkán láthattuk őt a jellegzetes argentin gyógytea, a mate nélkül. Szerette, amikor a hívők a tömegben odanyújtották neki a saját poharukat; sosem utasította vissza, még ha a biztonságiak a hajukat is tépték miatta. Számára ez volt a közösség igazi jele.
3. A tangó – Isten tánca
Fiatal korában Buenos Airesben Ferenc (vagyis akkor még Jorge) imádott tangózni. Egyszer azt mondta: „A tangó belülről fakad”. Még a 80. születésnapján is több ezer ember táncolt tangót a tiszteletére a Szent Péter téren – ő pedig csak mosolygott és nézte őket.
4. Az édességek: Dulce de Leche
Mint minden rendes argentin, ő is oda volt a Dulce de Leche-ért (karamellkrémért). Gyakran kapott ajándékba hazai édességeket, és bár az orvosai próbálták fogni a diétáját, köztudott volt, hogy a desszertnek nehezen mondott nemet.
5. Dosztojevszkij és a komolyzene
Míg a hétköznapokban közvetlen volt, a lelke mélyén nagy intellektus lakott. Szerette Dosztojevszkij könyveit és Bach zenéjét. Azt mondta, ezek a művek segítenek neki megérteni az emberi lélek mélységeit és Isten nagyságát.
6. Az olasz pizza
Egyszer bevallotta, hogy pápaként az hiányzott neki a legjobban, hogy nem tudott csak úgy besétálni egy pizzériába egy finom szeletért. Egyszer még egy pizzás is odafutott a pápamobilhoz, hogy átadjon neki egy frissen sült, „pápai” pizzát – az volt az egyik legboldogabb pillanata.
7. A régi fekete cipők
Sosem kért a díszes piros pápai cipőkből. Ragaszkodott a régi, kényelmes, kicsit kopott fekete cipőihez. Ezzel is azt üzente: ő csak egy zarándok, aki úton van a népével, és nem akar másnak látszani, mint aki.
Ferenc pápa azért tudott milliókat megszólítani, mert nem egy elérhetetlen szobor volt, hanem egy hús-vér ember, aki szerette a focit, a teát és a közös nevetést. Ez az egyszerűség marad meg nekünk örökre.
Bár ma már az égi hazából figyeli kedvenc csapatát és imádkozik értünk, a „receptje” itt maradt a kezünkben: egy kis irgalmasság, egy csipetnyi humor és végtelen alázat.