A halál tapasztalata gyakran bizonyul igen összetett témának, és néha félelmet, bizonytalanságot és szorongást vált ki.
Mi, akik hiszünk Krisztusban, tudjuk, hogy a halál egy átmenet – az átlépés színhelye –, és hogy Jézus halálával és feltámadásával megnyitotta számunkra az örök élet kapuját.
A szentek ezzel a bizonyossággal néznek szembe a halállal. A szent örökkévalóságba helyezett szíve nem fél az örök szeretettől, amellyel hamarosan találkozik. Utolsó szavai gyakran arról tanúskodnak, hogy hamarosan találkozik a mennyei Atyával.
Az alábbiakban hét jelentős szentnek haláluk előtti utolsó szavai olvashatók, amelyek bátorítást és örömet adhatnak nekünk.
1) Szent Johanna (Jeanne d’Arc): „Jézus! Jézus!”
Johanna 19 éves volt, amikor máglyahalálra ítélték. Azt beszélik, hogy egészen a végsőkig, még lángokba borulva is, Istent dicsőítő szavakat mondott. Kérte, hogy hozzanak neki egy keresztet, hogy utolsó pillanataiban az legyen a szeme előtt.
Az utolsó szavakat kiáltotta:
„Jézus! Jézus!”
„Már lángokba borulva, mindvégig nem szűnt meg hangosan megvallani Jézus szent nevét, szüntelenül könyörögve és segítségül hívva a Mennyország szentjeit, és ami még ennél is fontosabb, amikor lelkét kiadta, fejét lehajtva, Jézus nevét mondta.”
(Isambart de la Pierre testvér tanúvallomása, aki szemtanúja volt Johanna 1449-es perének.)
A kivégzés után a hóhér azt állította, hogy annak ellenére, hogy olajat, ként és szenet öntött Johanna testére, a tűz nem emésztette fel a beleit vagy a szívét, ami nyilvánvaló csodának tűnt.
2) A Szentháromságról nevezett Szent Erzsébet: „A Fényhez, a Szeretethez, az Élethez megyek!”
Erzsébet francia sarutlan karmelita apáca volt. Az 1905-ös nagyböjt idején megbetegedett, s hosszú betegsége végén 1906. november 9-én, 26 éves korában halt meg.
Azt mondják, hogy amikor már nagyon beteg volt, nem próbálta eltitkolni az orvos elől az örömöt, amit érzett, mert hamarosan találkozni fog Istennel. Az orvost annyira meglepte boldogsága, hogy megpróbálta elmagyarázni neki, mit érez, és elmondta, hogy mindannyian Isten szeretett gyermekei vagyunk. Amikor befejezte beszédét, az őt hallgató emberek könnyekre fakadtak.
Erőfeszítéseitől kimerülve, utoljára csendben, halkan hallatszottak ezek a szavak:
„A Fényhez, a Szeretethez, az Élethez megyek!”
3) Szent II. János Pál: „Hadd menjek az Atya házába.”
A történelem feljegyzi, hogy a szent pápa utolsó szavai a következők voltak:
„Hadd menjek az Atya házába”.
II. Szent János Pál ezeket a szavakat lengyelül mondta, amikor már igen gyenge volt, néhány órával halála előtt.
Napokkal később, a gyászmisén emberek ezrei kérték az Egyházat, hogy mielőbb nyilvánítsák őt szentté:
„Santo Subito! - Azonnal Szent!”
Ahhoz, hogy e kérés teljesüljön, nem kellett túl sokáig várni. XVI. Benedek pápa alig hat évvel később boldoggá avatta, Ferenc pápa pedig 2014. április 27-én szentté nyilvánította. Sírja a Szent Péter-bazilikában immár a keresztény zarándokok egyik leglátogatottabb helye. Szent II. János Pál 84 éves korában hunyt el.
4) Szent Bernadett: „Szomjazom!”
A lourdes-i látnok, akinek a francia Pireneusokban jelent meg Szűz Mária, 35 évesen halt meg, miután szerzetes lett a Nevers-i Irgalmas Nővérek közösségének tagjaként.
„Húsvét keddjén Bernadette nagyon beteg volt, ezért a káplán azt javasolta, hogy készüljön fel élete feláldozására. »Milyen áldozat? – kérdezte Bernadette. – Nem áldozat, ha elhagyom ezt a szegényes életet, amelyben annyi nehézséggel jár, hogy Istenhez tartozzak.« Húsvét szerdáján kérte, hogy kössenek rá egy feszületet, arra az esetre, ha gyenge ujjai nem tudnák megtartani. Ránézett a Szűzanya szobrára, és azt mondta: »Láttam őt. Milyen gyönyörű, és sietek, hogy láthassam őt«. Nathalie Portat nővér délután három óra körül ment be hozzá, és Bernadette kérte: »Segítsetek nekem hálát adni a végsőkig«. A feszületet fogva imádkozott: »Istenem, szeretlek téged teljes szívemből, teljes lelkemből, teljes erőmből«. Nathalie nővér elkezdte az Üdvözlégy Máriát. Bernadette világosan válaszolt: »Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozz értem szegény bűnösért, szegény bűnösért«. Amikor elérkezett a halál órája, és ő is, mint Jézus a kereszten, azt mondta: »Szomjazom«. A nővérek vizet hoztak. Bernadette még egyszer utoljára keresztet vetett, ahogyan azt a Szűzanya tanította neki a barlangban. Halkan ivott egy kis korty vizet. Csendesen lehajtotta a fejét, és szelíden kiadta lelkét.”
(Részlet a „A nevem Bernadett” című könyvből)
Teste romlatlan maradt a franciaországi Nevers városában.
5) A Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz: „Istenem, szeretlek!”
Nővérei elbeszélték Teréz súlyos testi szenvedéseit haláltusája alatt. Soha nem szűnt meg ismételgetni, hogy semmit nem bánt meg, amiért átadta magát a szeretetnek.
Az utolsó szavak, amiket hallottak tőle, a következők voltak:
„Elértem arra a pontra, ahol már nem tudok tovább szenvedni, mert minden szenvedés édes számomra… Istenem, szeretlek!”
Miután kimondta ezeket a szavakat, óvatosan hátradőlt, fejét jobbra billentette. Ekkor egyfajta extázis következett be, és arca visszanyerte azt a színt, amikor teljes egészségnek örvendett, szemei a magasba szegeződtek, s békében és örömben ragyogtak.
Lisieux-i Szent Teréz 24 éves korában halt meg.
6) Assisi Szent Ferenc: „Hangommal az Úrhoz kiáltottam”
A mindenki által ismert Szent Ferenc a halált testvérként tekintette és nem félt társulni hozzá.
Nem sokkal halála előtt végrendeletet is diktált, amelyben azt ajánlotta testvéreinek, hogy tartsák be a szabályt és végezzenek kétkezi munkát, hogy elkerüljék a semmittevést és jó példát mutassanak.
Amikor már nagyon beteg volt – úgy hírlik –, fájdalmai ellenére azt mondta: „Isten hozott, halálnővér!”, és kérte, hogy vigyék el Porziunculába, ahol 1226. október 3-án, 44 éves korában elhunyt.
Tomás de Celano életrajzíró alkotta meg ezt a kifejezést: „Ferenc énekelve fogadta a halált”.
Röviddel mennyei születése előtt magához hívta León testvért és Ángel Tancredi testvért, hogy „lelkileg örvendezve, hangosan énekeljék az Úr dicséretét, hiszen közeledik a halálnővér”.
Ezután olyan erővel, amilyen erővel csak tudta, intonálta Dávid zsoltárát:
„Voce mea, hangommal az Úrhoz kiáltottam, hangommal kegyelemért könyörögtem az Úrtól”.
7) Keresztes Szent János: „Uram, kezedbe ajánlom lelkemet”
Azt mondják, hogy Keresztes Szent János halála előtt gyakran megkérdezte mennyi az idő. Mintha érezte volna, hogy közeleg az órája:
– „Hány óra van? – kérdezte az ápolót.
–Tizenegy. – felelte az ápoló
– Közeledik a matutinum (hajnali zsolozsma) ideje, amit a mennyben fogok elmondani. – mondta Keresztes Szent János.
Éjfél előtt egy fél órával így szólt:
– Eljött az órám, mondd a szerzetesnek tizenkettőkor harangoznak a matutinumra.
Amikor az óra éjfélt ütött, megszólalt a zárda házi harangja. A szent megkérdezte, hogy mire harangoznak.
– Matutinumra - mondták neki.
Ekkor felnyitotta szemeit, körültekintett a jelenlevőkön, mintegy elbúcsúzva tőlük, s vidáman, nagy örömmel így szólt:
– Felmegyek a mennybe, onnan mondom majd a matutinumot! »Dicsőség az Istennek!«
Egy pillanatra átadta a kezében tartott feszületet a mellette állónak, elrendezte ruháját, testét kiegyenesítette, majd ismét magához kérette a feszületet. Lehunyta szemét, és kimondta Jézus utolsó szavait a kereszten:
–Uram, a te kezedbe ajánlom lelkemet! - s szép csendesen kilehelte lelkét. Úbedában zuhogott az eső. 1591. december 14-én kora reggel volt. Keresztes Szent János 49 évesen halt meg.
