A nyár családunkban az évfordulók szezonja. Akkor van a szüleim, a férjem és az én házassági évfordulóm, és még más évfordulókra is sor kerül majd a nyár folyamán. Megkérdeztem a szüleimet, hogy mit gondolnak arról, mi segítheti a tartós házasságot, és ennek a beszélgetésnek a gyümölcséből sokat gondolkodtam azon, hogy egy jó és boldog házasságnak milyen tényezői lehetnek.
Az egyik nyáron, amikor a férjemmel még csak együtt jártunk, ő azzal töltötte a szünetet, hogy részt vett a Crossroads Pro-Life meneten San Franciscótól Washingtonig, én pedig nyári filozófiai kurzusokra jártam. Mindketten olvastuk Sheldon Vanauken „A Severe Mercy” című könyvét, amely mély benyomást tett ránk. Csodáltuk Sheldont és feleségét, Davy-t, hogy miként igyekeztek megőrizni „szerelmüket” sokéves kapcsolatuk során, melyet már a kezdetektől fogva terveztek. Általuk ösztönözve Mark és én is szerettünk volna egy hasonló alapot, ahol jelen vannak közös érdeklődési körök, tevékenységek, és legfőképpen a közös hitünk.
Nem csak közös hitünk volt, hanem együtt jártunk misére, szentségimádásra, s együtt imádkoztuk a zsolozsmát minden nap. Együtt írtuk meg a házi feladatokat, együtt főztünk. Az egyetlen dolog, amikor tulajdonképpen nem voltunk együtt, az a néhány kurzus volt, emellett én egy olyan házban éltem, ahol csak nők laktak, ő pedig egy olyanban, ahol csak férfiak éltek. A közös elfoglaltságokat könnyen átemeltük házaséletünkbe. Amióta vannak gyermekeink, ő dolgozik, én pedig a háztartást vezetem, sokat kellett dolgoznunk azon, hogy megőrizzük az egységet a házasságunkban.
Ez egy változásokkal teli időszak volt: előtte nem volt gyermekünk, s hat év alatt három született, két különböző államban és négy házban éltünk, valamint az egyetemista hallgatók életmódjából a professzorok életmódjába csöppentünk. Mégis, bizonyos dolgok kulcsfontosságúak voltak, hogy megőrizzük az egységet és az összetartozást, s azt tapasztaltuk, hogy amikor ezeket elmulasztottuk, ahelyett, hogy közelebb kerültünk volna egymáshoz és jobban szerettük volna egymást, egyre inkább elkülönülünk, és gyakrabban veszekszünk.
Az egység nyilvánvaló fizikai aspektusán kívül az alábbi szempontokat találtuk alapvetőnek:
1) Közös napi imádság
Gyermekeinkért mindig elmondunk legalább egy közös imát, de a legtöbb esetben közösen csendes imaórát is tartunk. Elmúltak azok az idők, amikor együtt át tudtunk menni a szentségimádásra (ehm, ehm, három kisgyerek…), viszont itthon imádkozunk. Amikor együtt imádkozunk, felidézzük, hogy életünk és házasságunk végső célja az Istennel való egység, amire nap mint nap összpontosítanunk kell.
2) Rendszeres gyónás egyazon napon
Házasságunk különböző pillanataiban ez bonyolulttá vált, de általában szombatonként sikerült olyan időpontot találnunk, amikor mindketten el tudtunk menni gyónni. Legújabban mindannyian, családostul állunk be a sorba. Azért jó, hogy ugyanazon a napon megyünk el gyónni, mert így meg tudjuk beszélni egymással, hogy mikor s milyen heves vitáink voltak. Ezzel újra teret engedünk a megbocsátásnak, és elengedhetjük a tartós neheztelést. Így elismerjük, hogy nem vagyunk tökéletesek, s hogy szükségünk van Istenre.
3) Vasárnaponként és hétköznapokon együtt megyünk templomba
Ismétlem, Istent szeretnénk az első helyre állítani az életünkben. Amikor prioritásként kezeljük, hogy együtt járunk misére, segítünk egymásnak, hogy nyitottak legyünk a kegyelemre, hogy meghallgassuk Isten Szavát, és hogy magunkba fogadjuk Istent. Amikor házastársaddal együtt veszitek magatokhoz Jézust, kétszeresen váltok eggyé: házaspárként, és Krisztus Testében.
4) Közös családi/páros étkezések
Férjemmel reggelente, amikor együtt ébredünk szentmisére, együtt reggelizünk, kettesben. A gyerekek előtt kelünk, felöltözünk, megreggelizünk, és a reggeliző sarokban breviáriumunk fölött isszuk meg a meleg kávét (mert ugye, evés közben imádkozni nem gond, ugye?). Emellett minden este a családdal együtt vacsorázunk (kivéve, ha a férjem éppen egy alkalmi vacsorán vesz részt a professzorokkal).
5) Közös kikapcsolódás/rekreáció
Életünknek ebben az időszakában a szabadidőnk nagy részét vagy közösen töltjük a szabadban az egész családdal, vagy lefekvés után kettesben. Olykor úgy kapcsolódunk ki, hogy a férjem – amikor ráér – segít a vacsora elkészítésében. Ilyenkor egymás mellett dolgozunk a konyhában, és izgatottan várjuk, milyen lesz az étel, amit éppen főzünk. Esténként általában olvasunk, külön-külön cikkeket írunk, vagy sorozatokat, filmeket nézünk. (Házasságunk elején sokat vitatkoztunk, hogy a filmek és sorozatok rendszeres része legyen-e a kikapcsolódásunknak, és úgy döntöttünk, hogy ha már nézzük azokat, akkor azt céltudatosan tegyük. Előre kiválasztjuk, mit fogunk nézni, és a legtöbb filmet a könyvtárból vesszük ki, hogy ne csak valami random filmet nézzünk meg, ami éppen elérhető az interneten).
6) Vidám családi szórakozás
Amióta a nagyobb gyermekeink egyre beszédesebbek, és olykor észszerűek, az utóbbi időben egyre több családi mókát iktatunk be a programjainkba. A vasárnapokat arra szánjuk, hogy amikor szép az idő, gyönyörű helyeken sétáljunk, amikor viszont borús vagy fagyos az idő, együtt játszunk. Gyakran mindkettőt csináljuk! A hétköznapokon is, amikor csak lehet, próbálunk a gyerekekkel együtt szórakozni. Ha tudunk együtt örülni a gyermekeinknek, építjük a mi kapcsolatunkat is.
7) Beszéljétek arról, hogy nektek mire van szükségetek, és számoljatok előre házastársatok igényeivel
Olykor előfordul, hogy házastársad igényei nem találkoznak a tieiddel. Ismerek több olyan párt, ahol a férj igen zárkózott típus, és emiatt minden nap szüksége van arra, hogy egyedül töltsön egy kis időt és lazítson. Az én férjem sokkal extrovertáltabb, így amikor nem dolgozik, szeret beszélgetni és megvitatni dolgokat. Én pedig akkor tudom a legjobbat nyújtani, ha van időm egyedül edzeni, anélkül, hogy a gyerekek miatt aggódnom kellene. Ha a házastársak megértik, mi segíti a másikat, hogy növekedjen, kapcsolatuk sokkal összetartóbbá válhat.
8) Törekedjetek megérteni egymás temperamentumát és személyiségét
Létezik egy nagyszerű, keresztények által írt könyv a temperamentumokról, melynek címe: The Temperament God Gave You (A temperamentum, amit az Isten neked adott), és egy másik pedig: The Temperament God Gave Your Spouse (A temperamentum, amit az Isten házastársadnak adott). Ha te és a házastársad nehézségekbe ütköztök, hogy megértsétek egymás személyiségjegyeit, akkor ez egy nagyszerű lehetőség arra, hogy jobban megértsétek magatokat és a házastársatokat, s így segítsétek egymást, hogy növekedjetek az erényességben és hogy megértőbbek legyetek.
Rengeteg más módja van a házasság egységének építésére, amelyeket itt nem említettem. Ha egy házaspár tesz azért, hogy megőrizze az egységet, akkor is egységben lesznek, amikor szembe kell nézniük az élet kihívásaival. Éppen ezek a kihívások, ha Krisztussal együtt néznek szembe velük, egy még erősebb összetartozás alapját képezhetik. Így nem homokra, hanem sziklára építik házasságukat, és házasságuk szilárdan fog állni:
„Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.” (Mt 7,24–27)