Szent Olaf, aki korának leghatalmasabb norvég királyává emelkedett, nem önmagáért, hanem Krisztus dicsőségéért akart uralkodni.
A protestáns reformáció és Norvégia – illetve Európa – mai szekularizálódása után Szent Olaf iránytűként szolgálhat minden nemzet katolikusa számára.
Íme kilenc dolog, amit érdemes tudni Szent Olafról:
1. Szent Olaf 995-ben született egy kiskirály fiaként Kelet-Norvégiában.
2. Tinédzserkorát vikingként élte le, részt vett az angolok elleni portyákon,de 1014-ben Normandiában megkeresztelkedett.
3. 1015-ben választották királlyá. Arra törekedett, hogy egységesítse és kereszténnyé tegye királyságát, angol misszionáriusokat hívott országába Grimkjell püspök vezetésével.
4. 1024-ben megalkotta Norvégia első keresztény törvénykönyvét. A törvénykönyv legkorábbi fennmaradt kódexe a 13. századból származik:
„Törvényeink között a legfontosabb ez: kelet felé kell hajolnunk, és Krisztushoz kell imádkoznunk, a szenthez.”
5. Miután száműzték a királyságából, Szent Olaf 1030-ban visszatért, és mártírhalált halt a stiklestad-i csatában. Utolsó szavai a következők voltak.
„Istenem, segíts!”
6. Halála után vére meggyógyította egyik gyilkosának sebét, később pedig visszaadta egy vak ember látását.
7. Egy évvel a halála után Grimkjell püspök exhumáltatta a testét, ami a romlatlanság jeleit mutatta, így Olafot nem sokkal később szentté avatták.
8. A Nidarosi katedrális, a nagy középkori székesegyházak közül a legészakibb, Szent Olaf temetkezési helye fölé épült.
9. Szent Olaf nemcsak Norvégia védőszentje, hanem a Feröer-szigetek, a faragók és a nehéz házasságok szószólója is.
