Szóval... a posztmodern társadalom el akar térni a házasság igazságától. Ez nem újdonság. A házasság természete évezredek óta vita tárgya.
Sőt, az Egyház legnagyobb, legjobban tisztelt szentjei közül néhányan életüket adták a házasság szentségének védelmében. Te is megtennéd ma ugyanezt?
Íme, e szentek a lelkesítő történetei:
1) Keresztelő Szent János – 1. század
Az evangéliumok szerint Heródes király elvált a feleségétől, és a testvére feleségét vette el. Keresztelő Szent János tudta, hogy ez helytelen, és az a tény, hogy Heródes ezt nyilvánosan tette, még súlyosabbá tette vétkét. Ezért szembesítette Heródest. Nem mutatott rá a házasságtörő kapcsolatának pozitívumaira, és nem is próbált barátkozni vele, hanem nyíltan megmondta neki: „Nem lehet a tiéd!” (Mt 14,4)
Sajnos Heródes ahelyett, hogy megbánta volna tettét, inkább letartóztatta és börtönbe záratta Jánost. A Szentírás szerint Heródes „meg is akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották”. (Mt 14,5) Mindazonáltal, amikor lánya egy ünnepségen tálcán kérte János fejét, Heródes engedett, és lefejeztette Jánost.
Ami János szentségét illeti, maga Jézus dicsérte őt, mondván: „...asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál”. (Mt 11,11)
2-3) Szent Fisher János és Szent Morus Tamás – 16. század
VIII. Henrik, 16. századi angol király kétségbeesetten akart egy fiút. Miután sok éven át próbált fiút nemzeni Aragóniai Katalin királynővel, úgy döntött, hogy el akar válni tőle. Természetesen a válás nem volt megengedett, ezért megpróbálta a pápánál semmissé nyilváníttatni házasságát. A pápa megvizsgálta az ügyet, és úgy döntött, hogy a házasság érvénytelenítése ebben az esetben nem lenne törvényes.
Szent Fisher János, egy angol püspök (akit nem sokkal a kivégzése előtt bíborossá neveztek ki) hevesen védte Katalint. Megjelent a bíróságon az asszony nevében, és kijelentette, hogy Keresztelő Szent Jánoshoz hasonlóan ő is kész meghalni a házasság felbonthatatlanságának védelmében.
Mivel Henrik király egyre nagyobb hatalmat tulajdonított magának, Szent Morus Tamás, Henrik király egyik legbizalmasabb államférfija lemondott kormányzati tisztségéről. Amikor Henrik király feleségül vette Boleyn Annát, Morus nem vett részt az esküvőn.
Hamarosan Henrik király arra kényszerítette az embereket, hogy tegyenek esküt, amelyben kijelentik, hogy Angliában Henrik király az egyház legfelső feje, nem pedig a pápa. Morust külön hívták a királyhoz, és arra kérték, hogy tegye le az esküt, és nyilvánosan ismerje el a király Katalinnal kötött házasságának érvénytelenségét. Morus mindkettőt megtagadta. Fisher szintén megtagadta az eskü letételét, és a londoni Towerbe zárták.
Mindkettőjüket bíróság elé állították, és bűnösnek találták árulás miatt, majd nyilvánosan lefejezték őket. Morus utolsó szavai a következők voltak: „A király jó szolgája vagyok, de először Istené”.
4-8) Az öt georgia-i mártír – 16. század
A „georgia-i vértanúk” még nem hivatalos szentek, de szentté avatási ügyük már folyamatban van. És hihetetlen történetük van.
Pedro de Corpa, Blas de Rodríguez, Antonio de Badajóz, Fray Miguel de Añon és Francisco de Veráscola ferences szerzetesek voltak, akik a 16. század végén Észak-Amerikába hajóztak, hogy eljuttassák az evangéliumot az amerikai őslakosoknak a mai Georgia állam környékén.
Bár nem volt elegendő élelmük és az életük is nehéz volt, Isten kegyelméből mégis sikerült néhány megtérőt megnyerniük. A házasságról szóló keresztény tanítás azonban némelyik megtért számára nehéznek bizonyult. Így ha egy férfi, akinek több felesége volt, meg akart térni, a misszionáriusok megkövetelték, hogy ígérje meg, hogy csak egy feleséget tart meg.
Az egyik férfi megígérte, megkeresztelkedett, de ezután továbbra is két feleséggel élt. Fr. Petro de Corpa szembesítette őt Fr. Blas támogatásával. A férfi ahelyett, hogy megbánta volna és megtartotta volna a keresztségkor tett ígéretét, dühösen távozott, és egy háborús csapattal tért vissza. A csoport karddal agyonvágta Fr. Pedrót, majd elmentek és elfogták Fr. Blas-t.
Mielőtt megölték volna Fr. Blas-t, megengedték neki, hogy még egyszer utoljára misézzen, és állítólag erről prédikált a prédikációjában:
Fiaim, nekem nem nehéz meghalni. Még ha nem is ti okozzátok, ennek a testnek a halála elkerülhetetlen. Mindenkor készen kell állnunk, mert valamennyiünknek meg kell halnunk egyszer. De az fáj nekem, hogy a Gonosz rávett benneteket, hogy ezt a gyalázatos dolgot elkövessétek Istenetek és Teremtőtök ellen. Továbbá mély fájdalmat okoz számomra, hogy nem veszitek figyelembe, hogy mi, misszionáriusok mit tettünk értetek, amikor megtanítottunk benneteket az örök élethez és boldogsághoz vezető útra.
A mise után őt is agyonvágták. A következő napokban megölték a másik három misszionáriust is.
BÓNUSZ: Nagy Szent Miklós pápa – 9. század
Nagy Szent Leó pápáról és Nagy Szent Gergely pápáról valószínűleg már hallottál, de hallottál már Nagy Szent Miklós pápáról?
A 9. században történt, hogy II. Lothar francia király el akart válni a feleségétől, hogy egy másik nőt vegyen feleségül. Megvesztegetett egy pápai legátust, és rávett egy helyi püspökökből álló tanácsot, hogy hagyja jóvá a házasságának érvénytelenítését. Amikor Miklós pápa megtudta, mi történt, újbóli eljárást rendelt el Rómában, amelyen részt vett a két érsek, aki a kétes érvénytelenítést jóváhagyta. A pápa megállapította, hogy az érvénytelenítés jogellenes volt, és elmozdította a két érseket.
II. Lothar király feldühödve vonult seregeivel Rómába, elfoglalta a várost, és követelte, hogy a pápa ismerje el a házasság érvénytelenségét. Miklós pápát élelem nélkül két napra bezárták a Szent Péter-székesegyházba – de nem volt hajlandó engedni.
Végül Engelberga, a szent római császárnő meggyőzte II. Lothár királyt, hogy hagyja el a várost, amit ő meg is tett. Miklós pápa azonban soha nem fogadta el az érvénytelenítést, és élete hátralévő részét azzal töltötte, hogy megpróbálta kibékíteni Lothár királyt saját feleségével.