A katolikus hagyomány szerint Remete Szent Pál volt az első keresztény remete, a szerzetesi életforma úttörője.

Szent Pál Kr. u. 228 körül született az egyiptomi Théba városában, egy tehetős család gyermekeként. A Decius-féle keresztényüldözés és sógora árulása elől a sivatagba menekült, ahol egy barlangban telepedett le, egy tiszta forrás és egy pálmafa közelében.

Hatvan évig élt ebben a barlangban. Mindennapjait a szemlélődő imádságnak és a munkának szentelte. A legenda szerint mindennapi betevő falatját (egy fél kenyeret) egy holló hozta számára.

A hagyomány úgy tartja, hogy 341-ben Remete Szent Antal meglátogatta őt nem sokkal halála előtt. Bensőséges találkozásuk után, és közös, Krisztusba vetett szilárd hitüknek köszönhetően mély barátságot kötöttek.

Nem sokkal halála előtt Pál megbízta Antalt azzal a feladattal, hogy eltemesse őt, megérezve közelgő halálát. Miután Antal, Pál kérésére Atanáz palástjának nyomába eredt, hogy abba temesse el remetetársát, nem ért vissza időben. Pál már hazaköltözött Teremtőjéhez. Sírját Antal elmondása szerint két oroszlán ásta ki.

Pál ereklyéit a 14. században Nagy Lajos király idején hozták Magyarországra, Budaszentlőrincre. A pálos rend alapítója, Boldog Özséb, Remete Szent Pált tekintette példaképének, és az ő oltalmába ajánlotta a rendet.

Szent Pál attribútumai – a holló, a pálmafa és az oroszlánok – a késő középkori ábrázolásokon gyakran megjelennek, különösen a pálos templomokban. Remete Szent Pál azon kosárfonóknak a védőszentje, akik az egyiptomi remeték hagyományát követték.

Remete Szent Pál körül kialakult kultusz Magyarországon a különböző zarándoklatok, zarándok útvonalak, és legendák révén az ország egyik legfontosabb szentjévé emelte.

Remete Szent Pál – könyörögj érettünk!

Oszd meg ezt a cikket!