Elgondolkoztál már azon, miért nem kell latin szótárral járnod szentmisére, vagy miért nem néznek rád furcsán, ha gitárt viszel a templomba?
Ha azt hiszed, az Egyház mindig is ilyen volt, van egy hírem: alig 60 évvel ezelőtt még egy teljesen más világban éltek. 1962-ben azonban történt valami, ami alapjaiban rázta meg a katolikus világot. Ez volt a II. Vatikáni Zsinat. De ez nem csak arról szólt, hogy a pápa és sok bíboros és egyházi személy összeült beszélgetni...
Aggiornamento - Megújulás
A történet ott kezdődött, hogy XXIII. János pápa meghirdette az aggiornamento-t, ami olaszul „megújulást” jelent. Fontos kihangsúlyozni, hogy nem a hit alapjait akarták megváltoztatni, hanem azt a nyelvezetet és stílust, ahogyan az Egyház megszólítja a modern embert.
Őszintén szólva, ha nincs ez a bátor lépés, a vallásosság ma valószínűleg egy „érthetetlen dolog” lenne számunkra. A zsinat tette lehetővé, hogy a hit ne egy kötelező, unalmas „házi feladat” legyen, hanem valami, amihez közünk is van.
Érdekesség:
Bár Szent XXIII. János pápa hívta össze, ő a zsinat közben meghalt. A munkát Szent VI. Pál pápa fejezte be. De a sorokban ott ült a fiatal Karol Wojtyła (a későbbi Szent II. János Pál pápa), Joseph Ratzinger (a későbbi XVI. Benedek), sőt még Albino Luciani (a későbbi Boldog I. János Pál pápa) is.
Egy fordulat, ami átírta a mindennapjainkat
Aktív részvétel
A leglátványosabb változás kétségtelenül a liturgia terén történt: a latin nyelvet felváltotta a népnyelv, így végre pontosan érhetjük, mi történik körülöttünk. A mise nem egy távoli, titokzatos szertartás többé, ahol csak a pap hátát nézzük, hanem egy olyan párbeszéd, ahol bevonódhatunk a szertartás menetébe és kapcsolatot teremthetünk. Ezzel párhuzamosan ledőltek a zenei falak is: ma már saját stílusban, akár modern hangszerekkel és dallamokkal is dicsérhetjük Istent.
Laikusok szerepe
A zsinat azonban nemcsak a formát, hanem a szerepünket is újradefiniálta. Míg régen a hívők dolga kimerült az „imádkozz és fizess” passzivitásában, ma már nem statiszták vagyunk a padban. Akár felolvasóként, akár egy ifjúsági közösség szervezőjeként vagy önkéntesként, mi vagyunk az Egyház egyik motorja. Ez a szemléletmód nyitottabbá tett minket a világ felé is. Ma már nem ellenségként tekintünk a más felekezetű barátainkra, hanem keressük a közös pontokat, ami sokkal élhetőbbé teszi a mindennapokat a társaságban és a hitben.
Lelkiimsereti szabadság
Talán a legfontosabb vívmány mégis a lelkiismereti szabadság kimondása volt. Az Egyház elismerte, hogy a hitet nem lehet senkire ráerőltetni: a te hited akkor ér valamit, ha az a saját, szabad döntésed, nem pedig külső kényszer eredménye, ráerőltetés által. Ez a felismerés adja meg azt a belső szabadságot és őszinteséget, ami nélkülözhetetlen a valódi istenkapcsolathoz. Ahogy a zsinat egyik legszebb dokumentuma fogalmaz, a Dei Verbum:
„Ebben a kinyilatkoztatásban a láthatatlan Isten szeretetének bőségéből úgy szól az emberekhez, mint barátaihoz, és érintkezésbe lép velük, hogy meghívja és befogadja őket a saját közösségébe.” (DV 2.)
Újraolvasni - új katekézis sorozat XIV. Leó pápával
Bár a „szív” ugyanaz maradt, a stílus és a hozzáállás jelentősen átalakult. XIV. Leó pápa nem véletlenül ezt vette elő az általános audienciák témájaként a Szentév után: azt akarja, hogy ne csak a hagyományok passzív felhasználói legyünk, hanem értsük is, mi miért történik. A II. Vatikáni Zsinat nem egy lezárt esemény, hanem egy folyamat, aminek mi is a részesei vagyunk.
Fiatalként azon gondolkodtam el, hogy miért ezt a témát vette elő, de a pápa szavait figyelve rájöttem, hogy ez a zsinat nem egy unalmas történelemlecke, hanem az az újragondolás, ami nélkül ma az Egyházunk egyszerűen lemaradt volna a 2026-os valósághoz képest.
Fiatal teológusként azt látom, hogy a II. Vatikáni Zsinat igazi üzenete nem a reformokban, hanem a bizalomban rejlik. Az Egyház akkora bizalmat szavazott nekünk, hogy hitte, képesek vagyunk megérteni a misztériumot a saját nyelvünkön, és hitte, hogy a hívő fiatalok nem csak nézői, hanem aktív építői a közösségnek. XIV. Leó pápa új katekézise nem a múltról szól, hanem egy meghívás a számodra.
Ez a zsinat adta a kezedbe a szabadságot, hogy ne csak örökölt sémákat kövess, hanem valódi, hús-vér kapcsolatod legyen Istennel és a világgal.
Ne félj élni ezzel a szabadsággal, hiszen rajtad múlik, mit kezdesz vele!