Pier Giorgio Frassati az egyik - ha nem a - legismertebb - olasz boldoggá avatott fiatal, akit szeptember 7-én az Egyház a szentek oltárára emel. Frassati nem pusztán bájával, humorával és gyengédségével hódította meg kortársait, akik körében a barátságot, a sportot és a családot különösen nagyra becsülte, de öltözködésével is.
Életében a gazdagságot könnyedén viselte, öltözködésében Isten és a szegények iránti tisztelet tükröződött, sugárzó öröme pedig a Krisztus iránti szeretetből fakadt.
Egy 21 éves amerikai fiatal, Dylan Staub így jellemezte Frassatit a római Ifjúsági Jubileum idején, amikor a szentté avatás előtt álló fiatal testét átvitték nyilvános tiszteletadásra:
„Igazán elegáns fickó volt.”
Valóban – elegáns, de stílusa mindig mélyebb lelki tartalomra mutatott.
Gazdagság és lemondás
Frassati 1901-ben született, Torino egyik legelőkelőbb családjába. Szentté válása bizonyítja, hogy a jólét önmagában nem akadálya az életszentségnek, ha azt Isten dicsőségére használják fel. Külső megjelenése a méltóság és az erény látható jele volt. Krisztus iránti szeretete formálta minden tettét: a katolikus mozgalmakban végzett szolgálatát, a szegények támogatását, az Eucharisztia és Szűz Mária iránti tiszteletét.
Frassati a mindennapokban élte meg az életszentséget – a torinói utcákon éppúgy, mint az Alpok hegycsúcsain. Mértéktelenül adakozott, olyannyira, hogy 24 évesen gyermekbénulást kapott, valószínűleg éppen azoktól a szegényektől, akiket ápolt. A betegség következtében hamarosan meghalt.
Akik tanulmányozták életét, öltözködésében is meglátták benső világát: életszentségét, jámborságát, de ugyanakkor játékosságát, derűjét és egyéni stílusát is.
Öltözködés mint tanúságtétel
Clint Branam, a Catholic Men’s Shop alapítója szerint Frassati visszafogott nyakkendői és szabott öltönyei jól illettek társadalmi helyzetéhez.
„Európa katolikus kultúrájában a minőség és a szépség erkölcsi értéknek számított: a jó anyag, a tiszta vonalak, a pontos szabás az emberi testet, mint a Szentlélek templomát tisztelte”
– mondta.
Veronica Marrinan, a Litany NYC katolikus etikus divatmárka társalapítója arra figyelt fel, amikor Rómában róhatta le tiszteletét Frassati földi maradványai előtt, hogy a család gazdagsága még inkább kiemeli egyszerűségét.
„A fotókon jól látszik: a könnyed túraöltözet, a laza, kigombolt zakó mögött egy olyan ember áll, aki mindenben Istennek akart élni”
– mondta.
Számára még a ruhák sem voltak másodlagosak – hanem az önmegtagadás és nagylelkűség eszközei. Gyakran adott ruhákat a szegényeknek, még mielőtt magának vett volna újat.
Szimbolika és egyszerűség
Mary Harper, a LiturgicalStyle.com alapítója szerint Frassati öltözéke egyszerre tükrözte egyszerűségét és céltudatosságát. Hegymászó felszerelése a szentség kalandját jelezte: mindennap Istenért öltözött – akár imára, akár sportra, akár szolgálatra.
Testvére egyszer így írt egy levélben elnyűtt kabátjáról:
„A szürke kabátja teljesen szét van foszladozva, de reméljük, a jó idő megengedi, hogy zakóban járjon, mert toldozott ruhákban nem maradhat.”
Legismertebb kék-fehér csíkos inge sem véletlen: a matrózcsíkok eredetileg Mária, a Tenger Csillaga iránti tiszteletét is kifejezték – Frassati öltözéke így finoman a Szűzanyára mutatott.
A szerénység és alázat tanúsága
Eliza Monts katolikus író szerint Frassati ruházata szerénységet tükrözött: mindig úgy öltözött, hogy beleilleszkedjen barátai és közössége közé. Egy öltönyben készült fotó formális eseményhez kötődött, egy másik képen síruhában látható – mindig a helyzethez illően, sosem hivalkodva.
Már gyerekként odaadta cipőjét egy mezítlábas fiúnak. Szerénysége és alázata annak jele volt, hogy teljes bizalmát Istenbe helyezte.
Kép forrása: Associazione Piergiorgio Frassati
Sugárzó szeretet
Frassati élete arra emlékeztet, hogy a szentség a mindennapokban is kibontakozhat: tanulásban, barátságokban, munkában és játékban. Amit viselünk – és ahogyan viseljük –, az is lehet az evangélium csendes hirdetése.
Emily Malloy, a Theology of Home szerkesztője szerint
„Frassati tiszta, férfias megjelenése önmagában is szép, de ami igazán magával ragad, az a mosolya: Isten gyermekeként élt, és ebből fakadt minden sugárzó ereje.”
Ez az identitás hatotta át egész életét: semmit sem tartott vissza Istentől, nagylelkűséggel élt, mindig „számítás nélkül adott”.
Végül nem a világ szemeinek szóló eleganciája tette őt különlegessé, hanem az a szeretet, amely minden mozdulatából és tekintetéből sugárzott.