A mai nap XIV. Leó pápa megtartotta az Angelus imádságot, melynek során többen különböző képekkel, feliratokkal és plakátokkal érkeztek, hogy boldog születésnapot kívánjanak a Szentatyának, aki ma a 70. életévét töltötte be.
Az angelus imádság végén Leó pápa hálát adott az Úrnak, szüleinek és mindannak, aki a mai napon imádkozott érte.
Isten áldja a Szentatyát, és erősítse, hogy Jézus szíve szerint vezesse Isten Egyházát.
Az alábbiakban Leó pápa mai elmélkedésének teljes szövegét közöljük.
Kedves testvéreim, szép vasárnapot!
Ma az Egyház a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét ünnepli, melynek során megemlékezik arról, hogy Szent Ilona a IV. században megtalálta a Kereszt fáját Jeruzsálemben, és Hérakleiosz császár visszaadta a szent városnak ezt a drága ereklyét.
De mit jelent számunkra az, hogy ma megtartjuk ezt az ünnepet? A liturgia által javasolt evangéliumi szakasz segít megérteni ezt (vö. Jn 3,13-17). A jelenet éjszaka játszódik: Nikodémus, a zsidók egyik vezetője, egy becsületes és nyitott gondolkodású ember (vö. Jn 7,50-51), jön, hogy találkozzon Jézussal. Világosságra, útmutatásra van szüksége: Istent keresi, és segítséget kér a názáreti Mestertől, mert benne egy prófétát, egy embert lát, aki rendkívüli jeleket visz végbe.
Az Úr befogadja, meghallgatja, s végül feltárja előtte, hogy az Emberfiának fel kell emeltetnie, „hogy aki hisz benne, annak örök élete legyen” (Jn 3,15), és hozzáteszi: „Isten ugyanis annyira szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz benne, ne vesszen el, hanem örök élete legyen” (vö. 16. vers). Nikodémus, aki talán abban a pillanatban nem érti teljesen e szavak jelentését, biztosan meg fogja érteni, amikor majd a keresztre feszítés után segít, hogy eltemessék a Megváltó testét (vö. Jn 19,39): megérti, hogy Isten, azért, hogy megváltassa az embereket, emberré lett és meghalt a kereszten.
Kép: Schnider Anikó
Jézus erről beszél Nikodémusnak felidézve, egy ószövetségi történetet (vö. Nm 21,4-9), amikor a sivatagban az izraeliták, akiket megtámadtak a mérges kígyók, megmenekültek azáltal, hogy rátekintettek a bronz kígyóra, amit Mózes Isten parancsának engedelmeskedve készített el és póznára tett.
Isten megmentett minket azáltal, hogy megmutatta és felajánlotta magát nekünk, mint társunk, tanítónk, orvosunk, barátunk, egészen addig, hogy az Eucharisztiéban megtört kenyérré lett értünk. És hogy e művet beteljesítse, a halál egyik legkegyetlenebb eszközére volt szükség, amit az ember valaha is feltalált: vagyis a keresztre.
Ezért ünnepeljük ma a kereszt „felmagasztalását”: e hatalmas szeretet által, amivel Isten, a mi üdvösségünkért magához ölelte a halál eszközét és azt az élet eszközévé változtatta, megtanítva nekünk, hogy semmi sem választhat el minket tőle (vö. Róm 8,35-39), és hogy az ő szeretete nagyobb, mint a mi bűnünk. (vö. Ferenc pápa, Katekézis, 2016. március 30.).
Kérjük tehát Máriát, az Édesanyát, aki a Kálvárián ott állt Fia mellett, hogy bennünk is gyökeret verjen és növekedjen az Ő megváltó szeretete, és hogy mi is képesek legyünk egymásnak adni önmagunkat, ahogyan Ő is mindent odaadott mindenkiért.
