Amikor keresztet látunk, legtöbbször egy egyszerű jelet érzékelünk: a templom tetején, a nyakláncunkon, vagy az utcán. De a kereszt nem csak egy tárgy vagy dísz. A kereszt történet, üzenet, kihívás és ígéret. A kereszt arról szól, hogy Isten mennyire komolyan gondolta a szeretetét.
Minden évben szeptemberben tartjuk a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét, ami arra emlékeztet minket, hogy a kereszt nem pusztán a kivégzés eszköze volt. Krisztus keresztje lett a szeretet trónja, a győzelem zászlaja, a remény forrása. Aranyszájú Szent János írta:
„A kereszt nem szégyen, hanem dicsőség. A kereszt a győzelem trónusa, mert rajta Krisztus legyőzte a halált.”
Nekünk, fiataloknak és embereknek ez nem valami régmúlt dolog. A kereszt nagyon is jelen van az életünkben. Hiszen mindannyian hordozunk „kereszteket”: küzdelmeket, nehézségeket, csalódásokat. Sokszor nem értjük, miért nehéz valami, miért kell kitartani, miért kell küzdeni, amikor egyszerűbb lenne feladni. S ilyenkor
a kereszt mutat irányt: nem azért, mert a fájdalom önmagában jó, hanem mert a szeretet mindig túlmutat a szenvedésen.
Szent Ágoston egyszer azt mondta:
„A kereszt Krisztus katedrája, amelyről megtanított bennünket a szeretetre.”
Ez nagyon erős kép.
A kereszt tehát nem csak emléktárgy, hanem iskola.
Megmutatja, hogy a valódi szeretet nem csak érzés, hanem döntés. Néha áldozatot kíván. És mégis, pont így teljesedik ki.
A világ sokszor azt mondja: „Élj könnyen, kerüld a nehézséget, csináld csak, ami jól esik.”
A kereszt viszont mást üzen: „Ami igazán értékes, azért érdemes küzdeni.”
Jézus keresztje emlékeztet arra, hogy az életünk akkor lesz igazán teljes, ha nem csak magunknak élünk. Ha képesek vagyunk szeretni, még akkor is, ha ez néha fáj.
Ez nem valami elvont dolog. Gondolj csak arra, amikor kiállsz valaki mellett, akit mindenki bánt, vagy amikor nemet mondasz valamire, ami ugyan könnyűnek tűnik, de tudod, hogy nem helyes. Amikor áldozol az idődből, az energiádból, a kényelmedből másokért – akkor valójában te is keresztet hordozol. S ebben ott van Jézus. Nem hagy magadra. Ő az, aki előbb vállalta a keresztet, hogy megmutassa: soha nem vagy egyedül a nehézségeidben.
A kereszt előtt mindig elcsendesedik az ember. Mert a kereszt nem kiabál, hanem halkan suttogja: „Így szeretlek.” És talán éppen ez a csend szól a leghangosabban az életünkhöz, az életünkben.
II. János Pál pápa így fogalmazott:
„A kereszt a szeretet legnagyobb kinyilatkoztatása. A keresztben látszik, mennyire fontosak vagyunk Istennek.”
Ez nagyon személyes. Nem arról van szó, hogy „általában” szeret bennünket Isten, hanem konkrétan téged, engem, minket. S amikor mi is szeretni próbálunk, akkor valójában belépünk ebbe a logikába: a szeretet logikájába, ami erősebb, mint a világ önzése.
A kereszt nem a vég, hanem a kezdet. Nem a vereség jele, hanem a győzelemé. Nem a kétségbeesés szimbóluma, hanem a reményé.
Ezért amikor legközelebb keresztet látsz – a templomban, az utcán, vagy akár csak a nyakláncodon – gondolj arra, hogy ez nem csak egy jelkép. Ez egy üzenet: „Bármi történjen, nem vagy egyedül. Megéri küzdeni. Megéri szeretni és felvenni a keresztünket.”