A Kereszt Szava – XIV. Leó pápa jubileumi audienciája

November 8-án, szombaton XIV. Leó pápa megtartotta jubileumi audienciáját, melyen részt vettek a Munka Világa Jubileumának résztvevői, valamint több olasz hagyományőrző, történelmi csoport is.

A Munka Világának jubileumán résztvevőkhöz így szólt XIV. Leó pápa:

„Kedves barátaim, a munkának a remény és az élet forrásának kell lennie, ami lehetővé teszi, hogy az egyén kifejezze kreativitását és képességét arra, hogy jót tegyen. Ezért kérem, hogy az intézmények és a civil társadalom vállaljon közös kötelességet arra, hogy olyan érvényes munkalehetőségeket teremtsenek, melyek stabilitást és méltóságot kínálnak, és amik mindenekelőtt biztosítják a fiatalok számára, hogy megvalósíthassák álmaikat és így hozzájárulhassanak a közjóhoz.”

A hagyományőrző csoportokhoz a Szentatya e felhívást intézte:

„Köszöntöm az olasz történelmi hagyományőrzők jubileumának résztvevőit, akiket arra buzdítok, hogy tekintsenek rá arra, hogy a keresztény hit nagy értékei hogyan képezik a Nemzet kultúrájának, művészetének, valamint polgári és vallási hagyományainak alapját."

Alább közöljük a katekézis teljes szövegét.

Kedves testvéreim, jó napot! Isten hozott Benneteket!

A jubileum reménye Isten meglepetéséből születik. Isten másmilyen, mint amilyenek mi vagyunk általában. A jubileumi év arra hív bennünket, hogy felismerjük ezt a különbözőséget, és átültessük azt a való életbe. Ezért a kegyelem éve: megváltozhatunk! Ezt kérjük mindig, amikor a Miatyánkot imádkozzuk, és azt mondjuk:

„amint a mennyben, úgy a földön is”.

Szent Pál, amikor a korintusi keresztényeknek ír, arra hívja őket, hogy vegyék észre, köztük a föld már elkezdett hasonlítani a mennyre. Azt mondja, hogy vegyék fontolóra meghívásukat, és lássák meg, hogyan hozott közel Isten olyan embereket, akik egyébként soha nem érintkeztek volna egymással. Aki alázatosabb és kevésbé hatalmas, az most értékessé és fontossá vált (vö. 1Kor 1,26–27). Isten kritériumai – aki mindig az utolsókkal kezdi – már Korintusban is „földrengést” jelentettek, ami nem elpusztítja, hanem felébreszti a világot. Ez a Kereszt szava, amelyről Pál tanúságot tesz, felébreszti a lelkiismeretet és felébreszti mindannyiunk méltóságát.

Kedves testvéreim, remélni annyi, mint tanúságot tenni: tanúságot tenni arról, hogy már minden megváltozott, hogy semmi sem olyan, mint előtte. Ezért ma a keresztény remény egy afrikai tanújáról szeretnék beszélni nektek. Neve Isidore Bakanja, akit 1994-ben a boldogok közé soroltak: ő Kongó világi híveinek védőszentje.

1885-ben született, amikor hazája belga gyarmat volt; nem járt iskolába, mert a városában nem volt rá lehetőség, s kőművesinas lett. Majd a katolikus misszionáriusok, a trappista szerzetesek barátja lett: ők beszéltek neki Jézusról, ő pedig elfogadta a keresztény tanítást, és húszéves kora körül megkeresztelkedett. Ettől a pillanattól kezdve tanúságtétele egyre ragyogóbbá vált.

Remélni annyi, mint tanúságot tenni: amikor az új életről teszünk tanúságot, a nehézségek közepette is növekszik a fény.

Isidore ugyanis egy gátlástalan európai gazdánál dolgozott mezőgazdasági munkásként, aki nem tudta elviselni a fiatal hitét és hitelességét. A gazda gyűlölte a kereszténységet és azokat a misszionáriusokat, akik megvédték a bennszülötteket a gyarmatosítók visszaéléseivel szemben, de Isidore mindvégig a nyakában hordta a skapulárét, amin Szűz Mária képe volt, miközben mindenféle bántalmazást és zaklatást szenvedett el, anélkül, hogy elveszítette volna a reményt.

Remélni annyi, mint tanúságot tenni!

Isidore úgy halt meg, hogy kijelentette a trappista atyáknak, hogy nem érez haragot, sőt, megígéri, hogy a túlvilágon is imádkozni fog azokért, akik ilyen állapotba juttatták.

Ez, kedves testvéreim, a Kereszt szava. Ez egy megélt szó, ami megtöri a gonoszság láncát. Ez egy újfajta erő, ami összezavarja a gőgösöket, és letaszítja a trónról a hatalmasokat. Így támad fel a remény. Sokszor a világ északi féltekének ősi Egyházai a fiatal Egyházaktól kapják meg ezt a tanúságtételt, ami arra ösztönöz, hogy együtt haladjunk Isten Országa felé, ami az igazságosság és a béke Országa.

Különösen Afrika hív fel erre a megtérésre, és ezt úgy teszi, hogy a hit számos fiatal tanúját adja nekünk.

Remélni annyi, mint tanúságot tenni arról, hogy a föld valóban hasonlíthat a mennyre.
És ez a jubileum üzenete.