Néhány könnyen „megemészthető magyarázat” arra, hogy a keresztények miért nem hisznek a reinkarnációban
A Pew Research Center 2018-as tanulmánya szerint az Egyesült Államokban a keresztények 28%-a hisz a reinkarnációban. A katolikusok körében ezzel szemben ez a meggyőződés sokkal elterjedtebb: mintegy a lakosság 38%-át érinti.
Bár a feltámadás fogalmába vetett hit akkor kezdődött, amikor Jézus harmadnapon feltámadt a halálból, már előtte is voltak erről elképzelések, különösen a farizeusok körében.
A farizeusok ugyanis hittek az angyalokban és a lélekben, és általában véve a halottak feltámadásában. Jézus feltámadása e meggyőződést tulajdonképp megerősíti, szilárdabb és mélyebb alapot adva neki, ahonnan ki lehetett indulni.
A keresztények hisznek abban, hogy Krisztus az utolsó napon feltámasztja a testüket, ahogyan a sajátját is feltámasztotta. A „test feltámadása” azt jelenti, hogy a halál után nemcsak a halhatatlan lélek él tovább, hanem „halandó testetek” (Róm 8,11) is újra életre kel.
Reinkarnáció kontra feltámadás
A reinkarnáció ezzel szemben a megtestesült létbe való visszatérést, avagy újbóli materializálódást jelenti, minek során – ahogy azt állítják – az elhunyt lelke új testben reinkarnálódik, hogy megtisztuljon. Ez a lélek egyfajta hosszú tisztulási folyamata, amely több reinkarnációhoz is vezethet.
Ennek a tanításnak vajon miért nincs semmi köze a feltámadás keresztény tanításához?
Két okból. Az első az, hogy ellentmond az üdvösség azon képének, melyet az Újszövetség tár elénk, amelyben a Krisztus feltámadásában való részvételünk éppen az, amiről az üdvösség szól. Továbbá a reinkarnáció egy teljesen hamis képet ad az emberről: egy testetlen lény, akit semmiféle kapcsolat nem köt egy bizonyos időhöz.
A kereszténység alapvető gondolata, hogy minden embernek saját teste van, ami merőben ellentétes a reinkarnáció gondolatával, amely ehelyett azt állítja, hogy véletlenszerű az összefüggés, hogy a lélek mely testbe kerül. A kereszténység ugyanis azt vallja, hogy a lélek és a test között sajátos és felbonthatatlan egység van, amely ugyanahhoz a személyhez tartozik mind a földi létben, mind a halál után.
Teljes mértékben felelősek vagyunk lelkünkért és testünkért: a reinkarnáció viszont arra a következtetésre vezethet, hogy mivel nem mi vagyunk e test valódi tulajdonosai, megkérdőjelezhetjük szabadságunkat és személyes felelősségünket is.
A feltámadás reménye
A keresztények továbbá remélik, hogy mindenki, barátaik és családtagjaik feltámadnak, hogy ők „új égben és új földön” éljenek. Ezért folytatjuk az evangélium terjesztését, ezért valljuk meg vétkeinket és bocsátjuk meg másokét. Ezért imádkozunk a halottakhoz, és ezért járnak közben értünk a szentek, akik Isten boldogító színelátását élvezik a mennyben.
Az eredeti cikk szerzője: A ChurchPOP szerkesztősége
Fordította: Schnider Anikó
Az eredeti cikk publikálásának időpontja: 2019. október 28.