Január 6-án, mi katolikusok nem csak a karácsonyi díszeket pakoljuk el, hanem egy különleges ünnepet tartunk: Vízkeresztet. De mit is ünneplünk ekkor valójában, és miért fontos ez ma is?
Három fő eseményre emlékezünk: a napkeleti bölcsek látogatására és imádatára, Jézus megkeresztelkedésére a Jordán folyóban, valamint első csodájára, a víz borrá változtatására a kánai menyegzőn, ami az „Urunk megjelenését” (Epifánia) ünneplő legősibb keresztény ünnep, és a karácsonyi időszak végét jelzi. Ezen a napon szentelik meg a vizet, majd pedig az ezt követő időszakban a házakat.
Jézus megkeresztelkedése – a víz „megszentelődik”
Vízkereszt egyik központi eseménye Jézus megkeresztelkedése a Jordánban. Amikor Jézus belép a vízbe, nem Ő tisztul meg, hanem épp fordítva: a víz válik az isteni kegyelem hordozójává. Éppen ezért ezen az ünnepen a papok vizet, tárgyakat és házakat szentelnek. Ezáltal azok Isten jelenlétének emlékeztetőivé válnak.
„Amikor Jézus megkeresztelkedett, megnyílt az ég…” (Mt 3,16)
A víz: élet és megtisztulás a Bibliában
A víz mindig átmenet: a régi és az új között. Ezért emlékezünk arra ilyenkor, hogy mi is a keresztség által újjászülettünk, és Krisztushoz tartozunk.
· Teremtés – Isten Lelke lebeg a vizek fölött (Ter 1,2)
· Vörös-tenger – a szabadulás vize (Kiv 14)
· Jordán – belépés az Ígéret földjére és Jézus keresztsége
· Élő víz – Jézus szavai: „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, nem szomjazik soha.” (Jn 4,14)
Napkeleti bölcsek – akik a pogányokhoz is elvitték Jézus hírét
Nem csak az arany, tömjén és a mirha miatt volt emlékezetes és fontos a három bölcs látogatása, hanem mélyebb háttere van az eseménynek.
„Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe.” (Mt 2,1) A csillag által vezérelt bölcsek által nem csak a zsidókhoz, hanem a pogányokhoz is eljutott Jézus születésének örömhíre.
A hagyomány szerint hárman voltak, a 8. században élt Beda Venerabilis nevüket is említi: Caspar, Melchior, Balthasar – azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár.
A kánai menyegző – a borrá lett víz
Vízkereszt harmadik nagy eseménye a kánai menyegző (Jn 2,1–11). Elsőre talán furcsa: mit keres egy esküvő ezen az ünnepen? Pedig ez a történet pontosan arról szól, amiről Vízkereszt is: Jézus megmutatja, ki Ő valójában. Ráadásul egy teljesen hétköznapi helyzetben.
Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: „Nincs boruk.” (Jn 2,3)
Habár ez egy apró dolognak tűnik, akkoriban ez a házigazdáknak hatalmas szégyen volt. Jézus segít rajtuk, és elkezdi nyilvános tevékenységét. Ez az első csodája – és nagyon beszédes. Nem gyógyítás, nem villámcsapás, hanem egy öröm megmentése. A víz, amely a zsidó tisztulási szertartásokhoz kellett, most borrá válik: a törvényből kapcsolat lesz, a kötelességből ajándék.
+1: Te tudod mit jelent a házszenteléskor felírt 20+ C+ M+ B+ 26 ?
Az eredeti értelmezés szerint a három betű a latin áldásformula kezdőbetűi: Christus Mansionem Benedicat („Krisztus áldja meg e házat”), de népi értelmezés szerint a Háromkirályok nevének kezdőbetűi szerepelnek így az ajtófélfákon (Gáspár, Menyhért, Boldizsár). A házszentelés során a pap meghinti vízzel a házakat, valamint a benne lakókat is.