A Szentatya november 16-án, miután szentmisét mutatott be a Szegények Jubileuma alkalmából, megtartotta a szokásos vasárnapi Angelus imádságot, melyben tanúságtételre hívott meg minden keresztényt.
Az Angelus imádság után a Szentatya ismét felhívott a békére, és imádkozott a háborúk és más balesetek áldozataiért és rokonaiért. Majd a déli imádságot követően XIV. Leó pápa együtt ebédelt a jubileumon résztvevő rászorulókkal.
Képek: Daniel Ibanez
Alább az Úrangyala imádság előtt elhangzott elmélkedést közöljük teljes terjedelmében.
Kedves testvéreim, szép vasárnapot!
Miközben a liturgikus év a vége felé közeledik, a mai evangélium (Lk 21,5–19) a történelem vajúdásáról és a dolgok végéről gondolkodtat el bennünket. Jézus, mivel ismeri szívünket, ezekre az eseményekre tekintve mindenekelőtt arra hív, hogy ne engedjük, hogy a félelem győzzön: „Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok – mondja –, ne rémüldözzetek” (Lk 21,9).
Felhívása nagyon időszerű: sajnos ugyanis nap mint nap kapunk híreket konfliktusokról, katasztrófákról és üldöztetésekről, melyek férfiak és nők millióit gyötrik. Mindezekkel a megpróbáltatásokkal, valamint a közömbösséggel szemben, ami másokat figyelmen kívül akar hagyni, Jézus szavai azt hirdetik, hogy a gonosz támadása nem rombolhatja le azok reményét, akik Benne bíznak. Minél inkább oly sötét az óra, mint az éjszaka, annál fényesebben ragyoghat fel a hit, akár a nap.
Krisztus ugyanis kétszer is kijelenti, hogy „az Ő nevéért” sokan erőszakot és árulást fognak elszenvedni (vö. Lk 21,12.17), de éppen ekkor lesz alkalmuk arra, „hogy tanúságot tegyenek” (vö. Lk 21,13). A Mester példája nyomán, aki a kereszten kinyilatkoztatta szeretetének mérhetetlenségét, ez a bátorítás mindannyiunkra vonatkozik. A keresztények üldözése ugyanis nemcsak fegyverekkel és bántalmazásokkal történik, hanem szavakkal is, vagyis a hazugság és az ideológiai manipuláció révén. Különösen akkor, amikor ezek a fizikai és erkölcsi bajok elnyomnak bennünket, meghívást kapunk, hogy tanúságot tegyünk az igazságról, ami megmenti a világot, az igazságosságról, ami megszabadítja a népeket az elnyomás alól, és a reményről, ami mindenki számára a béke útját jelzi.
Jézus szavai, azok prófétai stílusában, arról tanúskodnak, hogy a történelem katasztrófái és fájdalmai véget érnek, míg azok öröme, akik felismerik benne a Megváltót, örökké tart. „Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket” (Lk 21,19): az Úrnak ez az ígérete erőt önt belénk, hogy ellenálljunk a történelem fenyegető eseményeinek és minden támadásának; nem maradhatunk tehetetlenek a fájdalommal szemben, mert Ő maga ad nekünk „nyelvet és bölcsességet” (Lk 21,15), hogy lángoló szívvel mindig a jót cselekedjük.
Szeretett testvéreim, az Egyház egész történelme során mindenekelőtt a vértanúk emlékeztetnek minket arra, hogy Isten kegyelme képes még az erőszakot is a megváltás jelévé alakítani. Ezért, csatlakozva azokhoz a testvéreinkhez, akik Jézus nevéért szenvednek, kérjük bizalommal Mária, a keresztények segítsége közbenjárását. Minden megpróbáltatás és nehézség közepette a Szent Szűz vigasztaljon és támogasson minket.
Képek: Vatican Media