November 17-én ért véget XIV. Leó pápa pápaságának eddigi leghosszabb, lelkileg legmélyebb és érzelmileg legmegrendítőbb apostoli utazása. A Szentatya november 6. és 17. között három latin-amerikai országba – Uruguayba, Argentínába és Peruba – látogatott el.
Uruguay (november 6–8.): Közel négy évtizedes várakozás beteljesedése
A Szentatya november 6-án lépett uruguayi földre Montevideóban. Az ország katolikus közössége Szent II. János Pál 1988-as látogatása óta várt arra, hogy Péter utóda ismét meglátogassa őket.
Hit és értelem párbeszéde: Yamandú Orsi elnökkel és a diplomáciai testülettel folytatott találkozóján XIV. Leó pápa hangsúlyozta: a szekularizált társadalmakban is nélkülözhetetlen a hit és az értelem nyitott párbeszéde, valamint az emberi élet és méltóság feltétlen védelme a fogantatástól a természetes halálig.
Történelmi imavirrasztás a Centenáriumi Stadionban: November 7-én este a montevideói Estadio Centenario – az 1930-as legelső labdarúgó-világbajnokság legendás helyszíne – zsúfolásig megtelt fiatalokkal. A pápa arra buzdította a felnövekvő nemzedéket, hogy ne érjék be a középszerűséggel, és váljanak a béke, valamint a remény bátor építőivé saját környezetükben.
Vidéki közösségek megerősítése: Montevideo mellett Paysandú és Florida városában találkozott a püspöki karral, a papsággal és a szerzetesekkel, megköszönve csendes, állhatatos hűségüket egy olyan közegben, ahol a keresztény hit megélése nap mint nap személyes tanúságtételt kíván.
Argentína (november 8–11.): Hídépítés és a kiszolgáltatottak ölelése
Az út második szakasza Argentínába vezetett, ahova 1987 óta először látogatott el pápai delegáció. A vizit minden pillanatát a társadalmi kiengesztelődés, a szolidaritás és a legkisebbek felkarolása határozta meg.
Találkozás a legkiszolgáltatottabbakkal: Buenos Airesben Javier Milei elnökkel folytatott megbeszélései mellett a látogatás egyik legmeghatóbb pillanata az volt, amikor a Szentatya ellátogatott a Pequeño Cottolengo Don Orione intézménybe. Itt súlyos fogyatékossággal élő embereket ölelt át egyenként, hangsúlyozva: egy társadalom és egy egyház hitelességének mércéje mindig az, ahogyan a leggyengébbekkel és a védtelenekkel bánik.
A Lujáni Miasszonyunk kegyhely: November 9-én a pápa elzarándokolt az argentin nép nemzeti Mária-kegyhelyére, Lujánba, ahol százezres tömeg előtt mutatott be szentmisét. Homíliájában a Szűzanya anyai oltalmába ajánlotta a gazdasági és társadalmi nehézségekkel küzdő családokat, és arra kérte a nemzetet, hogy a megosztottság helyett a párbeszéd és a közjó útját válassza.
Córdoba és a munka méltósága: Córdobában a pápa a munkásosztály, a szegények és a periférián élők képviselőivel találkozott, hangsúlyozva a tisztességes munka, a családok megélhetése és a társadalmi igazságosság elválaszthatatlan kapcsolatát.
Peru (november 11–17.): Hazatérés a missziós gyökerekhez és egy szívszorító búcsú
Az apostoli út leghosszabb – hatnapos – és személyesen leginkább megérintő szakasza Peruhoz kötötte XIV. Leó pápát. A Szentatya korábban hosszú éveken át szolgált Ágoston-rendi misszionáriusként, majd püspökként Peru északi részén, Chiclayo egyházmegyében, és perui állampolgársággal is rendelkezik. Számára ez az utazás nem hivatalos protokoll, hanem valódi hazatérés volt.
Megható viszontlátás Chiclayóban: Amikor a pápa megérkezett korábbi püspöki székhelyére, Chiclayóba, régi munkatársai, egykori plébániáinak hívei és a helyi szegények könnyek között fogadták. A Szentatya félretéve az előre megírt beszédét, személyes hangon idézte fel azokat az éveket, amikor együtt járták a poros utakat, együtt osztották meg a mindennapi kenyeret, és megtanulta tőlük, mit jelent az egyszerű, feltétel nélküli hit és az egymás iránti szolidaritás.
Az inkák ősi földje és az Amazonas: A program során a pápa elutazott Cuscóba, az egykori Inka Birodalom magasan az Andokban fekvő fővárosába, valamint Pucallpába, az Amazonas-vidék kapujába. Az őslakos közösségekkel való találkozásán kiemelte a teremtett világ védelmének sürgető felelősségét, valamint azt, hogy az őslakos kultúrák méltósága és az evangélium örömhíre egymást gazdagítva él tovább.
A Szent Toribio-jubileum ünnepélyes lezárása: A perui látogatás liturgikus csúcspontja a limai katedrálisban bemutatott ünnepi szentmise volt, amellyel a pápa lezárta a Mogrovejói Szent Toribio – Latin-Amerika püspökeinek védőszentje – halálának 420. évfordulója alkalmából meghirdetett jubileumi évet. A Szentatya arra buzdította a főpásztorokat, hogy Szent Toribióhoz hasonlóan fáradhatatlanul járják a rájuk bízott nyáj útjait, és soha ne váljanak „irodai püspökökké”.
A nehéz búcsú pillanatai: November 17-én a limai repülőtéren zajló búcsúceremónia az egész út legérzelmesebb jelenete volt. A perui hívek ezrei énekekkel, zászlókkal és könnyes szemekkel kísérték a Szentatyát, aki maga is láthatóan megrendülve búcsúzott attól a néptől, amely formálta papi és püspöki szívét. Búcsúszavaiban úgy fogalmazott: bár péteri küldetése Rómába szólítja vissza, „szívének egy darabja örökre Peruban marad”, és arra kérte egykori nyáját, hogy ne szűnjenek meg imádkozni érte, ahogyan ő is minden szentmisében az oltárra helyezi őket.
