Ma, július 2-án Magyarországon Sarlós Boldogasszony ünnepét ünnepeljük, de bizonyos országokban május 31-én emlékeznek e csodálatos látogatásra (visitatio), amikor XIV. Leó pápa 11 diakónust szentelt pappá.
Mária öröme
Lukács evangéliumában olvashatjuk, hogy Mária, miután kimondta „igenjét” Istennek, hogy magába fogadja az Örök Igét, felkerekedik és meglátogatja Erzsébetet (Lk 1,39–45). Ki tudja, talán nem bírta magában tartani örömét, hogy Isten meglátogatta és megáldotta őt? Vagy esetleg kérdései és aggályai voltak? Vagy talán mindkettő. Mária élete gyökeresen megváltozott, amikor igent mondott Isten tervére, ő ugyanis méhébe foganta az Igét, és ezáltal ő lett a megváltó örömhír első hordozója a szoros értelmében.
Továbbadni
Akiben viszont megfogan az Örömhír, aki végső soron Jézus Krisztus maga, mintegy maga is örömöt fog sugározni. Az emberek még nem tudják, de Mária már a kilenc hónapos várakozás idején titokzatos módon hirdeti az evangéliumot, a Megváltó születését. Ennek lendülete hajtja őt, hogy meglátogassa rokonát, Erzsébetet, aki szintén aktív résztvevője Isten tervének: ő ugyanis a Megváltó előfutárát, Keresztelő Jánost hozza nemsokára napvilágra.
E két édesanya megtapasztalta Isten túláradó szeretetét, és anyaságuk által mintegy prófétai módon jelzik és hirdetik, hogy Isten Országa közel van, s mondhatnánk, közelebb, mint gondolnánk.
A találkozás is az örömről és a boldogságról tesz tanúságot, ami a Szentlélek munkálkodásának egyik jele:
„Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel.” (Lk 1,41)
Ezt követően pedig Erzsébet így szól Máriához:
„Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” (Lk 1,44-45)
Táncra fel!
Mos pedig egy kis görög... De, ígérem, nem fog fájni ...😏
A görög szövegben szereplő szavak még inkább aláhúzzák az örömöt: ἐσκίρτησεν ἐν ἀγαλλιάσει, amit a magyar verzió „az örömtől megmozdult” fordítással ad vissza. Ugyanakkor az itt használt σκιρτάω igének több jelentése is van, ami egyfajta kettősséget okoz a szövegben: egyfelől ez az ige leírja a magzat mozgását az anyaméhben, másfelől leírja az ugrás mozzanatát, avagy egyfajta örömteli ugrándozást vagy táncot, aminek hangulatát az ἀγαλλίασις szó írja le, ami egyfajta „örömkiáltást” ír le.
Így a magzat mozgásának leírása, aki mintegy örömkiáltásban „felugrik” vagy „megmozdul”, az olvasót ujjongó táncra hívja, melynek oka, hogy Isten „meglátogatta és megváltotta az ő népét” (vö. Lk 1,68).
Magasztald! Magnificat!
A találkozás az öröm csodálatos himnuszában csúcsosodik ki, melyet az Egyház nap mint nap imádkozik a vesperás során, vagyis a Magnificat-ban. Ezzel kapcsolatban XIV. Leó pápa így fogalmazott:
„Isten öröme nem harsány, mégis ténylegesen megváltoztatja a történelmet és közelebb hoz minket egymáshoz. Ennek ikonja e találkozás misztériuma […]. Szűz Mária és Erzsébet találkozásából születik a Magnificat, ami egy olyan nép éneke, amit meglátogatott a kegyelem.”
(XIV. Leó pápa homíliája 2025. május 31-én)
Ma ez a nép mi magunk vagyunk, egy nép, amit Isten megváltott, egy nép, ami felölel minden egyes embert, ahogy az Örök Ige magához ölelte az egész emberiséget, hogy felemelje és megváltsa azt.
Ennek örömét mások közvetítik számunkra, és mi is arra vagyunk hivatva, hogy a magunk hétköznapjaiban tanúságot tegyünk hitünk öröméről, és reményünkről, ami beteljesedik.
Így minden találkozás egyfajta „igehirdetéssé” és „titkos”, avagy rejtett evangelizációs küldetéssé válhat, ahol megélhetjük az Ige csendes és mégis mély örömét, ami a szeretet és a dicsőítés táncára hív mindannyiunkat.
Mária, „a Bizalom Asszonya és a Remény Anyja, járjon közben értünk”, hogy minden nap megéljük és továbbadjuk az Istennel való élő találkozás örömét!
Vö. XIV. Leó pápa homíliája 2025. május 31-én