A Szentatya ezúttal a Jubileumi Katekézissorozat harmadik részét folytatta „Jézus Krisztus, a mi reményünk” címmel, különös tekintettel a húsvéti misztérium kezdetére: az utolsó vacsora előkészületeire.
„Ma elkezdünk elmélkedni Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának misztériumáról”
– kezdte a pápa. – „Egy olyan szóról indulunk, amely egyszerűnek tűnik, mégis drága titkot hordoz a keresztény életben: előkészíteni.”
A Márk evangéliumából vett jelenetben a tanítványok megkérdezik Jézust: „Hol akarod, hogy előkészítsük neked a húsvéti vacsorát?” (Mk 14,12). A Szentatya rámutatott, hogy ez a látszólag gyakorlati kérdés valójában várakozással teli.
„A tanítványok érzik, hogy valami fontos fog történni, de nem ismerik a részleteket” – mondta. Jézus válasza szinte rejtvényszerű: „Menjetek a városba, és találkozni fogtok egy emberrel, aki egy korsót visz.”
A pápa kiemelte a részletek szimbolikáját: férfi, aki női feladatot végez; emeleti szoba, amely már készen áll; ismeretlen házigazda. „Olyan, mintha mindent előre elrendeztek volna. És valóban így van” – hangsúlyozta. –
„A szeretet nem a véletlen eredménye, hanem tudatos döntés gyümölcse. Nem egyszerű reakció, hanem előkészületet igénylő elhatározás. Jézus nem fatalizmusból vállalja a szenvedést, hanem egy szabadon, tudatosan elfogadott út iránti hűségből.”
A „már előkészített emeleti szoba” a pápa szerint mély üzenetet hordoz:
„Isten mindig megelőz minket. Mielőtt felismernénk, hogy befogadásra van szükségünk, az Úr már elkészített számunkra egy helyet.”
Ez a hely – mondta – a szívünk, amely talán üresnek tűnik, mégis várja, hogy felismerjük, megtöltsük, megbecsüljük.
A Szentatya hangsúlyozta: a tanítványoknak is részt kellett venniük az előkészületekben.
„A kegyelem nem megszünteti a szabadságunkat, hanem felébreszti. Isten ajándéka nem törli el a felelősségünket, hanem termékennyé teszi azt.”
A pápa szerint ma is van „vacsora, amelyet elő kell készíteni” – nemcsak liturgikusan, hanem a mindennapokban is.
A képeket készítette: Daniel Ibanez/EWTN News
„A hálaadás ünneplésére készülni nem azt jelenti, hogy többet teszünk, hanem hogy teret engedünk. Eltávolítjuk, ami akadályoz, csökkentjük igényeinket, feladjuk a túlzó elvárásokat.”
Figyelmeztetett:
„Túl gyakran összetévesztjük az előkészületeket az illúziókkal. Az illúziók elterelnek; az előkészületek vezetnek. Az illúziók eredményt keresnek; az előkészületek találkozást tesznek lehetővé.”
A katekézis egyik legerősebb gondolata a szeretet előzetességéről szólt:
„Az igazi szeretet megelőző ajándék. Nem azon alapul, amit kap, hanem azon, amit adni akar.”
Jézus így készült az utolsó vacsorára is: „Míg tanítványai még nem értették, miközben egyikük elárulni, másikuk megtagadni készült, Ő mindnyájuknak közösségi vacsorát készített.”
A pápa a végén konkrét kérdéseket intézett a hívekhez: „Milyen tereket kell rendbe tennem az életemben, hogy készen álljanak az Úr befogadására? Mit jelent számomra ma a előkészíteni? Talán lemondani egy követelésről, nem várni, hogy mások változzanak, megtenni az első lépést. Talán többet hallgatni, kevesebbet cselekedni, vagy megtanulni bízni abban, ami már elő van készítve.”
Befejezésül áldást adott mindazokra, akik igyekeznek „az Ő jelenlétének alázatos előkészítői” lenni.
„Ahol a szeretetet előkészítetik, ott az élet valóban kivirágzik”
– zárta katekézisét XIV. Leó pápa.
A Szent Péter téren összegyűlt hívek csendes figyelmében és az elhangzott szavak mély üzenetében ez a szerdai kihallgatás is a jubileumi év egyik lelki állomásává vált: meghívássá, hogy a hétköznapokban is tudatosan készítsük elő szívünk „emeleti szobáját” az Úrral való találkozásra.