Több mint 15 000 fiatalnak volt különleges lelki élményben része, amikor lezárták a 2025-ös évet és megkezdték a 2026-os új évet: idén Párizsban rendezték meg a 48. Európai Ifjúsági Találkozót. Ilyenkor különböző felekezetű helyi egyházak meghívására, 18–35 éves fiatalok érkeznek egész Európából, hogy közösen imádkozzanak és egyfajta ünnepi és testvéri lelkületben legyenek együtt.
A taizéi közösség könnyen megtanulható dalaival és alapvető keresztény regulák szerinti imái által vonzza a fiatalokat.
Napi 3 imádság
Reggel, délben és este. Jézussal kezdeni, folytatni és befejezni. Ez volt a találkozó gerince számomra. A könnyen megjegyezhető, és gyakran ismételt taizéi dallamok után az imádság minden alkalma során pár perces elcsendesedést tartottunk, ahol eleinte cikáztak a gondolataim. A vizsgaidőszak, az otthoni tennivalók, a szilveszter, az újévi tervek, a tavalyi év lezárása, mind-mind zavaró tényezők voltak, melyek elvonták a figyelmem Jézusról.
Aztán a kiscsoportos beszélgetések során megértettem valamit...
Gyakran gondoljuk, hogy ha a csendben Jézuson kívül másra is figyelünk, akkor az ima sikertelen, felesleges vagy csak „nem számít”. De ez nem így van!
A Jézussal való kapcsolatunk, és a mindennapi életünk nem két egymástól elkülönítendő dolog. Éppen ebben rejlik a szoros istenkapcsolat titka. Abban, hogy Jézust bevonom a hétköznapi életembe, a szürke hétköznapokba, az apró döntéseimbe. Ha – jóllehet, Ő tudja, hogy mi zajlik bennem – én akkor is beavatom Őt, és meghívom, hogy legyen részese az életemnek. Hiszen Ő erre vágyik, hogy velünk legyen.
A találkozó
Már az érkezés pillanatától érezhető volt, hogy nem csupán egy városba, hanem egy mély lelki találkozásba érkeztünk. A közös imák során, a több ezer fiatal jelenlétében megtapasztalhattuk Isten csendes, mégis erőteljes jelenlétét. A jól ismert taizéi dallamok hamar a szívünkbe költöztek – akár több nyelven is.
Számomra a találkozó legnagyobb ajándéka az imában és csendben megélt szilveszter volt. Gyertyafényes imában ütött éjfélt az óra, és koccintás helyett nagy ölelésekkel köszöntöttük egymást, nemzeteinktől függetlenül. A vizsgaidőszak és a karácsonyi készület zajából kiszakadva így valóban Istennek tudtam ajánlani az új évet, és őszinte hálával tekinthettem vissza a tavalyi évre. A lelki töltekezés mellett Párizs kulturális kincseiből is kaptunk egy kis ízelítőt. A város monumentális épületei lenyűgöztek minket: különösen a Notre-Dame székesegyház emelkedett ki, melyet – ha a templom évekkel ezelőtt le is égett – újjáépítve is óriási élmény volt látni. Jó volt megtapasztalni, hogy a hit és a kultúra milyen szorosan összekapcsolódik ebben a városban.
A fogadócsaládok, akiknél a találkozó ideje alatt laktunk, szintén hozzáadtak a találkozóhoz. Nyitottságuk, kedvességük és gondoskodásuk révén valóban megtapasztalhattuk Isten szeretetét – rajtuk keresztül, a mindennapok egyszerű gesztusaiban. Idegenként érkeztünk, mégis családtagként fogadtak bennünket.
A találkozó végén az is kiderült, hogy jövőre a Taizéi ifjúsági találkozót Łódź városában, Lengyelországban rendezik meg. Reménnyel és bizalommal tekintünk a jövőbe: ha Isten is úgy akarja, ott is újra találkozhatunk.
A párizsi élmények megerősítettek bennünket hitünkben, közösségi összetartozásunkban, és abban, hogy a csendben valóban megszólít bennünket az Isten.