A Szentatya július 6-án, nyári pihenése előtt megtartotta az Úrangyala (Angelus) imádságot. Ennek keretében a mai evangéliumról elmélkedett (Lk 10,1–12.17–20), amiben a misszió témájára fókuszált.
„A mai evangélium emlékeztet minket a küldetés jelentőségére, amire mindannyian hivatottak vagyunk, mindenki a saját hivatása szerint, s azokban a konkrét helyzetekben, ahová az Úr helyezte.”
Ezzel Leó pápa kiemelte, hogy az egyház minden tagjának van egy különleges küldetése, amit saját életkörülményei közt kell megélnie és teljesítenie. Ugyanakkor a Szentatya idézte a mai evangélium jól ismert versét, rámutatva arra, hogy sokan vágyakoznak valami többre, de kevesen vannak, akik fel tudják mutatni Isten Országának örömét, ami képes betölteni az ember végtelen utáni vágyát:
„Az aratni való sok, de a munkás kevés! Imádkozzatok tehát az aratás urához, hogy küldjön munkásokat aratásába!” (Lk, 10,2).
„…Isten országa, akár a mag, kicsírázik a földben, és a napjainkban élő nők és férfiak – még akkor is, ha úgy tűnik, hogy sok minden elsodorja őket – egy nagyobb igazságra várnak, keresik életüknek teljesebb értelmét, vágyakoznak az igazságosságra, és magukban hordozzák az örök élet utáni vágyat.
Ugyanakkor kevesen vannak azok a munkások, akik kimennek az Úr által megművelt földre, hogy dolgozzanak, és először is, képesek Jézus szemével felismerni a betakarításra érett jó gabonát (vö. Jn 4,35–38). Van valami nagy, amit az Úr végbe akar vinni életünkben és az emberiség történelmében, de kevesen vannak, akik ezt észreveszik, akik megállnak, hogy befogadják az ajándékot, és akik hirdetnék és továbbadnák azt másoknak.”
Ezután a Szentatya kiemelte a missziós tanítványok némely tulajdonságát:
„… Egyháznak és a világnak nincs szüksége olyan emberekre, akik teljesítik a vallásos kötelességeiket, és hitüket egy külső címkeként mutatják fel. Olyan munkásokra van szükség, akik vágynak arra, hogy dolgozzanak a misszió mezején, olyan szerelmes tanítványokra van szükség, akik tanúságot tesznek Isten országáról, bárhol is legyenek. […] kevesen vannak azok, akik készek minden nap Isten mezején dolgozni, és szívükben ápolni az evangélium magját, hogy elvigyék azt mindennapi életükbe családjukban, munkahelyükre és az iskolába, különböző társadalmi körökbe, és a rászorulók közé.”
Emellett rávilágított arra is, hogy minden missziós tanítványnak leginkább az Úrral való kapcsolatot kell megerősítenie, mert ez minden küldetés gerince:
„… leginkább imádkozni kell az aratás Urához. Az első helyen tehát az Úrral való kapcsolat áll, hogy ápoljuk a vele való párbeszédet. Ő akkor munkásaivá tesz minket, és elküld a világ mezejére, hogy tanúi legyünk Országának.”
Az Úrangyala imádságot követően a Szentatya köszöntötte a világ minden tájáról érkező híveket, valamint megemlékezett a texasi áradások áldozatairól, valamint hangsúlyozta a béke szükségességét világunkban:
„Kedves testvéreim, a béke minden nép vágya, és ez a háború által meggyötört emberek fájdalmas kiáltása. Kérjük az Urat, hogy érintse meg a kormányzók szívét és ösztönözze gondolataikat, hogy a fegyverek által okozott erőszak helyett a párbeszédet keressék.”
A köszöntések végén a Szentatya bejelentette, hogy délután Castel Gandolfóba utazik, ahol nyári pihenését fogja eltölteni.
„Ma délután Castel Gandolfóba utazom, ahol ott maradok egy rövid pihenőidőre. Azt kívánom mindenkinek, hogy a szabadság ideje alatt testetek és lelketek is megerősödjön."