Van egy különleges gyakorlat, amely segíthet abban, hogy növekedj a Krisztus iránti tiszteletben, szeretetben és áhitatban.
Amikor kimondod vagy hallod Jézus nevét, finoman hajtsd meg a fejed!
Ez nem korlátozódik a szentmise idejére. Mindennapi életünk részévé is válhat.
Akár egy hétköznapi beszélgetés közepette, akár imaidőben, vagy akár akkor, amikor meghallod, hogy valaki Jézust említi, tisztelettel hajtsd le a fejed az Ő szent nevére, a tisztelet jeleként.
A szokás, hogy Jézus nevére fejet hajtunk, javarészt Szent Pálnak a filippibeliekhez írt leveléből ered:
Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr. (Fil 2,9-11) Minthogy nem mindig praktikus a tényleges térdre borulás, X. Gergely pápa a lyoni zsinaton egy megoldást kínált erre.
Az 1274-es lyoni zsinat megállapítja:
"Mindenki teljesítse magában azt, ami mindenki számára meg van írva, miszeront "Jézus nevére minden térd hajoljon meg"; valahányszor e dicsőséges nevet felidézik, különösen a szentmise szent misztériumai alatt, mindenki hajtsa meg szívének térdét, amit akár fejének lehajtásával is megtehet".
A hagyomány szerint ez a gesztus engesztelést nyújt Jézus nevének sértő használatáért, s ez különösen igaz, amikor valaki előtted hiába veszi ajkára az Úr nevét.
Uradnak, Istenednek a nevét ne vedd hiába, mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki a nevét hiába veszi. (Ex 20,7)
Ezzel a tiszteletteljes gesztussal egyúttal azt a tényt is tiszteletben tartjuk, hogy Jézus neve rendkívül erőteljes.
Bárki megteheti ezt a jámbor gesztust, mint egy apró külső cselekedetet, amely belsőleg emlékeztet bennünket Isten jelenlétére az életünkben, valamint az Ő Nevének erejére.
Itt találhatsz olyan imákat, amik különösképp Jézus nevének tiszteletét célozzák.