Az egész 2017 decemberében kezdődött, amikor is ketten-hárman elkezdtünk a bicskei Szentháromság templomban zenés Szentségimádásokat tartani. Eleinte 5-6 nénin kívül nem igazán volt senki ezeken az alkalmakon. Aztán február-március környékén már majdnem megtelt a templom zenés Istenimádásra vágyókkal. Ekkor jött az ötlet, hogy tartsunk egy nagy dicsőítő koncertet. Összekapartam magam körül azokat a személyeket, akikről tudtam, hogy hangszeren játszanak és/vagy jó hangjuk van. Ekkor még a zenekar ötlete meg sem fordult a fejemben. Az első dicsőítésünkön szinte megtelt a Bicskei Művelődési Központ nagyterme. Igény volt erre a műfajra a városban és környékén. Így jött az ihlet, hogy csináljunk még egy ilyen alkalmat, de akkor már Advent lévén legyen jótékonysági céllal. Ezen az alkalmon már Bicskei Istendicsőítők néven mutattuk be magunkat. Őszintén megvallva, elég béna, de annál kifejezőbb név volt. Ezután a koncert után határoztuk el, hogy zenekarként tekintünk magunkra. Egyből nagyot akartunk alkotni, így 2019. május végén megrendeztük a Bicskei Katolikus Lelki Napot a város főterén, mely színvonalas előadókat, zenekarokat sorakoztatott fel, viszont senki nem volt rá kíváncsi, így mondjuk ki őszintén: kudarcba fulladt. Nos, láttuk, hogy erre még sem mi, sem pedig a nép nincs felkészülve, így hanyagoltuk ezt a „fesztivál”-vonalat.

Az első áttörés 2022 tavaszán jött, amikor Szilas Imre, a világ első beat-miséjének szerzője felkért bennünket egy közös zenélésre, így0 együtt játszottuk a Húsvéti misét a Bicskei Szentháromság Templombúcsún. Ekkor változtattuk nevünket AcCordis-ra.

(Cordis = a szívé, Akkord: egyetértés, AcCordis = a szív egyetértése)

A zenekar tagjai és a minket körülvevő segítők, barátok változtak, így már bátran, újult erővel tudtunk nekiveselkedni egy újragondolt egész napos dicsőítő rendezvény megszervezésének. 2022 szeptemberében megrendezésre került az első Cordis Fesztivál a bicskei Hősök terén. Kisboldogasszony ünnepéhez kapcsolódva jó ötletnek gondoltuk, hogy a Szűz Anya oltalmába helyezzük a rendezvényt. Így alakult ki a Cordis Fesztivál kék színe és eköré rendeződött minden. A zenekar és a körülötte lévő csapat szépen fejlődött.

Már ekkor éreztük, hogy ez több, mint egy rendezvényszervező csapat, vagy egy zenekar.

2023 májusában a 2. Cordis Fesztiválon az AcCordis Együttes megtartotta ötéves hálaadó koncertjét, melyen nem kisebb fellépők működtek közre, mint a már említett Szilas Imre és Bardóczi Gyula, aki a Gemini, a Kati és a Kerekperec, a Neoton Família, az Old Boys, valamint a Húsvéti mise dobosa. A mai napig a fülemben cseng Gyula mondata, melyet az egyik próbánk alkalmával mondott: „Imikém, a zenét megtiszteljük, hogy játszhatjuk.” Lehet-e ennél nagyobb alázat egy zenészben? Nem hinném.

Ez év szeptemberében buszos zarándoklaton vettünk részt Medjugorje-ban. Tudtuk, hogy egy Szűz Anya-szobrot haza szeretnénk vinni magunkkal. Már az odafele úton mondta az idegenvezető hölgy, hogy csak kisebb szobrokat javasolt vásárolni és azt is csak blokkal együtt, ugyanis Bosznia-Hercegovina nem a schengeni övezet része, így a határon gondok lehetnek. Egész héten kerestük a megfelelő szobrot, de nem találtuk. Aztán az utolsó nap a Krizevac hegyről leérkezve megláttuk a számunkra megfelelő, igen nagy méretű szobrot. Gyorsan összedobtuk a pénzt és már futottunk is a buszhoz, ahol a társaság már várt ránk. Természetesen blokkot nem kaptunk hozzá, így elkezdődött az aggodalom, hogy mi lesz a határon…

Remegő lábbal mentünk a határőrhöz a személyigazolványunkkal, de szerencsénkre nem vizsgálták át a buszt.

Utólag vicces történet, de akkor nagyon féltünk. Azóta bármilyen eseményen is képviselteti magát az AcCordis Zenekar vagy a Cordis Fesztivál stábja, a szobor mindig velünk van.

Ez és az ehhez hasonló vicces, közösen megélt élmények, kirándulások, zenélések mindjobban összekovácsolták a csapatot. Ott voltunk egymás mellett gyászban, betegségben, örömben, lánykérésben és párkapcsolat születésekor is.

A hetekben gondolkodtunk el azon, hogy mit is jelent nekünk az, hogy Cordis. Közösség? Zenekar? Rendezvényszervező csapat? Közös szolgálat? Barátok? Természetesen mindegyik, de arra a következtetésre jutottunk, hogy ez több ennél:

közös áldozathozatal.

Hiszen ez már nem arról szól, hogy szabadidőnkben csinálunk valamit, hanem a családtól vesszük el az időnket. Nem ritkán éjszakákat töltünk csoportos videóhívásban, hajnalig tervezünk egy-egy programot, eseményt. Mindannyiunk megtalálta azt a területet, melyhez ért. Legyen ez logisztika, pénzügy, zenélés, sofőrködés stb.

Kívánom mindenkinek, hogy találjon egy olyan megtartó közösséget magának, mint amit nekem a Cordis közössége jelent.

Aztán itt még egyáltalán nincs vége. A medjugorje-i zarándoklatunkon még nem is sejtettük, milyen tervei vannak a Jóistennek ezzel az úttal és a Cordis Fesztivállal. De hogy hogyan is fonódik össze ez a kettő, február 27-én kiderül itt, a ChurchPOP Magyarország oldalán.

Oszd meg ezt a cikket!