Egy nőre emlékezünk, aki kiállt magáért, nem félt nemet mondani, és akit Catania városában több napon át zenével, felvonulással, tánccal és süteménnyel ünnepelnek. Idén egészen véletlenül találtam magam ezen a fesztiválon (a Festa di Sant'Agata), így különös módon kapcsolódok a szenthez.
Szent Ágota története
Szent Ágota Decius római császár idején élt, aki megkövetelte minden polgártól, hogy hamis isteneknek áldozzanak, vagy halállal büntessék őket.
Agatha az utóbbit választotta.
A legenda szerint azonban az egyik bíró azt mondta, hogy amennyiben szexuális kapcsolatba lép vele, elengedi őt. Agatha ezt megtagadta, ezért megbüntették. Börtönbe vetették, megkínozták, megverték és levágták a melleit.
Ezen szenvedések közepette Szent Ágota így szólt:
„Kegyetlen ember, elfelejtetted anyádat és a mellét, amely táplált téged, hogy merészelsz így megcsonkítani engem?”
Ezért emlékszik a katolikus egyház Szent Ágotára, mint a mellrákosok védőszentjére, közbenjárásához számos csoda, tanúságtétel társul.
Szent Ágota szülővárosában, Cataniában az ünnepség különösen jelentős, mivel nemcsak a szent vértanúságát tiszteli, hanem az ő közbenjárásával kapcsolatos csodás eseményeket is.
Az olasz lakosok azt mondják, hogy halála után számos, neki tulajdonított csoda történt, többek között megvédte a várost a mai napig működő Etna vulkán kitöréseitől, amely a régióban híresen aktív. Emiatt Szent Ágota a város védőszentjének is számít, és katasztrófák vagy veszélyek idején az ő közbenjárását kérik.
Idén februárban a kollégiumi barátaimmal kitaláltuk, hogy utazni szeretnénk. Megvettük a jegyeket, lefoglaltuk a szállást, azonban ekkor még fogalmunk sem volt arról, hogy belecsöppenünk a világ egyik legnagyobb vallási fesztiváljába, ahol ilyenkor több, mint 1 millió ember gyűlik össze.
Az útikönyveket olvasva, és az Instát pörgetve láttuk meg később, hogy kiruccanásunk utolsó napján lesz szerencsénk elcsípni ezt az ünnepséget. Reggel nyakunkba vettük a várost, és pár lépéssel a szállásunktól máris hatalmas tömeg fogadott minket. Hatalmas arany „hintók” emelkedtek ki a tömegből, amiknek a megmozdításához hatalmas erő kell. Zenekarok trombitáltak olasz és latin dallamokat, mi is nagyon élveztük ezt a pezsgést.
Minden utca szélén árusok álltak, akiknél megtalálható volt az ünnep legkülönlegesebb édessége: Szent Ágota keblei (Le minne di Sant’Agata). Mi is megkóstoltuk ezt a kis, kupola alakú piskótát, ami ricotta krémmel van töltve, kívül fehér cukormáz borítja, a tetején pedig egy piros cseresznye vagy kandírozott gyümölcs van. Habár elég bizarr volt, az íze minden kellemetlen poénért kárpótolt!
A nap egyik fénypontja volt, hogy a kordonokkal lezárt utcákon valahogy úgy
helyezkedtünk el, hogy bekerültünk egy, a sajtónak létre hozott övezetbe. Ennek
eredményeként a helyi polgármester kommunikációs vezetője pár kérdést tett fel nekünk, és nagy kamera kattogtatások mellett még a helyi TV-be is bekerültünk.
A kordonokkal később még meggyűlt a bajunk, mert a lezárások minden utat blokkoltak, ami a reptéri buszhoz vezetett volna, így hatalmas kerülőkkel, és rengeteg futással épp hogy elértük a reptérre tartó buszunkat az utolsó másodpercben.
Azt hiszem Szent Ágota meghallgatta az imáinkat, és közbenjárt értünk!
Életre szóló élmény volt megtapasztalni ezt a hangulatot, és ha tehetem, egyszer
még mindenképp vissza fogok térni, hogy az egész fesztivált átélhessem a
barátaimmal!