Boldog papok – “Barátaimnak hívlak titeket”

A mai napon XIV. Leó pápa a papok jubileuma alkalmából a Via della Conciliazione 4. szám alatt található Auditórium teremben találkozott a felszentelt papokkal.

A paptestvérek kitörő örömmel fogadták a Szentatyát, akinek érkezésére várva énekekkel dicsőítették Istent, melyet mintegy spontán módon váltakozva, különböző nemzetiségű papok vezetettek, ezzel is tükrözve az egyház egyetemességét és dinamikus voltát. A találkozó címe: „Boldog papok – Barátaimnak hívlak titeket”.

A találkozó előtt Lazzaro You Heung Sik bíboros, a Klérus Kongregáció prefektusa köszöntötte a Szentatyát. A bíboros így vezette be a találkozót:

„Azért vagyunk itt, mert tudjuk, hogy a boldog pap az evangélium legjobb igehirdetője. Azért vagyunk itt, hogy együtt ismét felfedezzük hivatásunk örömét, Krisztus követésének szépségét, valamint az Úrral való barátság és a testvéri szeretet felbecsülhetetlen értékét, amely értelmet és lendületet ad szolgálatunknak.”

A Szentatya katekézisében kiemelte, hogy a „a pap az Úr barátja, aki arra hivatott, hogy személyes és bizalomteli kapcsolatban éljen Vele, melyet az Ige, a szentségek kiszolgáltatása és a mindennapi imádság táplál.” Ezzel a Szentatya a Jézussal való kapcsolatot jelölte meg, mint a papi hivatás és szolgálat alapját és forrását.

A katekézis során a pápa több kulcsfontosságú elemet is kiemelt, melyeknek jellemeznie kell a papságra készülők képzését. Először is a képzésnek a kapcsolatok útján kell vezetnie a szeminaristát:

„A papi képzés nem korlátozódhat ismeretek elsajátítására, hanem az Úrral való bizalmas kapcsolatra vezető úttá kell válnia, amely magába foglalja az egész embert, annak szívét, értelmét, és szabadságát, melyeket a Jó Pásztor képére formál.”

A Krisztussal való kapcsolat elmélyítése mellett Leó pápa nagy hangsúlyt fektetett a testvériségre, aminek meg kell valósulnia egyfelől a papok közt, valamint a papok és a hívek között. Ekkor egy elgondolkodtató és kulcsfontosságú kérdést tett fel a Szentatya:

„Hogyan lehetnénk mi, papok, élő közösségek építői, ha nem uralkodik mindenekelőtt köztünk a valódi és őszinte testvériség?”

Továbbá a papképzés kapcsán hangsúlyozta, hogy „a papképzés azt jelenti, hogy olyan embereket képezünk, akik képesek szeretni, meghallgatni, imádkozni és együtt szolgálni.” Ez viszont csak akkor valósulhat meg, ha maguk a képzők saját életükkel példát tudnak mutatni a közösségi tapasztalatikról.

Mivel a találkozóra Jézus Szentséges szíve ünnepének előestéjén került sor, a Szentatya ráirányította a hallgatók figyelmét, hogy: a Szent Szív, mint a „tűztől égő csipkebokor” az a kegyelmi forrás, amely Jézushoz hasonlóvá alakítja a papok életét.

A Szentatya a találkozó végén biztosította a jelenlevő papokat imáiról, és így bíztatta őket:

„Forduljunk az Úr Jézushoz, az Ő irgalmas Szívéhez, amely ég a szeretettől minden ember iránt. Kérjük tőle, hogy adja meg nekünk a kegyelmet, hogy az Ő akaratának megfelelően misszionárius tanítványok és pásztorok legyünk: keressük az elveszetteket, szolgáljuk a szegényeket, alázatosan vezessük azokat, akik ránk lettek bízva. Az Ő Szíve ihlesse terveinket, alakítsa át szívünket, és újítson meg minket küldetésünkben. Szeretettel áldalak titeket, és imádkozom mindannyiótokért.”

A különleges találkozó végén a jelenlevők közül néhányan személyesen is köszönthették a Szentatyát, aki mindenkivel váltott néhány szót, szeretettel fogadta az ajándékokat, valamint aláírta a szentképeket, bibliákat és könyveket, s megáldotta a fehér birétumokat, melyeket többen magukkal hoztak.

E találkozás minden bizonnyal egy életre szóló élményként íródik majd be a résztvevők szívébe.

Imádkozzunk mi is papjainkért hálával, kérve számukra a hűség és a bölcsesség ajándékát!