Anyaszentegyházunk a mai napon ünnepli a szalézi rend nagy szentjét, Bosco Szent Jánost.
Bosco Szent János hitt abban, hogy az életszentség mindenkié, különösen a fiataloké. Élete során fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy elősegítse a fiatalok és szegények életszentségét Olaszországban és Európában. Fiataljait egyszer így buzdította:
„Gyermekeim, ugrándozzatok, szaladgáljatok és játsszatok! Csapjatok akkora zajt, amekkorát csak akartok, de kerüljétek a bűnt, mint a pestist, és akkor biztosan elnyeritek a mennyországot.”
Bosco János 1888. január 31-én bekövetkezett halála előtt az általa alapított szalézi rend már elterjedt Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban, Angliában, Uruguayban és Brazíliában is. A szerény körülmények között indult rend Don Bosco halálakor közel 1000 tagot számlált.
A szaléziak oratóriumokat és iskolákat építettek és igazgattak. A szalézi „oratórium” egy otthon, amely befogad, egy iskola, amely az életre nevel és bővíti tudásunkat, egy plébánia, amely evangelizál, egy udvar, ahol vidáman együtt lehetünk barátokként.
Don Bosco (a Don olaszul atyát jelent) azt mondta, hogy a fiatalokat nem elég szeretni. Tudniuk kell, hogy szeretik őket. A fiatalok kiteljesednek az ilyen szerető környezetben. Don Bosco igazi zseni volt, ha fiatalokról volt szó. Szerette őket, és ők is szerették.
Íme 5 érdekes tény Bosco Szent János életéről:
