Az APEL imádság a lengyel katolikus hitélet egyik legfontosabb és legnépszerűbb eleme, amely a nemzeti összetartozást és a Szűzanya iránti hűséget fejezi ki. Amikor a helyi katolikusok az 1966-os millenniumukra készültek, vagyis arra, hogy ezer éve katolikus ország, egy úgynevezett Nagy Kilencéves Novénát imádkoztak.
Azóta nemcsak a kegyhelyen a Fekete Madonna kegyképe előtt összegyűlve, hanem Lengyelország-szerte és a világ számos pontján, ahol lengyelek élnek, minden nap 21 órakor közösen imádkoznak. Az EWTN Katolikus Televízió élő közvetítésein keresztül akár te is becsatlakozhatsz minden este az APEL imádságba!
Az APEL a szeretet szavaival kíván eljutni az anyai szívhez, és ebben a szívben egyesíti a híveket. Ez az imádság különösen fontos volt ez a nehéz történelmi időszakokban, amikor különösen fontos volt megőrizni a nemzeti identitást és a katolikus hitet. Az imádság központi fohászában három erőteljes kijelentés hangzik el, amelyet a hívő zarándokok gyakran énekelve ismételgetnek:
Maryjo, Królowo Polski, jestem przy Tobie, pamiętam, czuwam!
vagyis
Mária, Lengyelország Királynője, veled vagyok, emlékezem rád, virrasztok!
Az ima által felajánlják a hívek önmagukat, családjukat és hazájukat a Szűzanyának, kérve az ő anyai oltalmát és közbenjárását. Ezek „rövid és erős szavak evangéliumi szavak, vagyis a szeretet szavai”, amelyekkel Mária Szívéhez szeretnénk közelebb jutni.
Szent II. János Pál pápa kiemelte, hogy Szűz Máriánál lenni annyit tesz, mint „ott lenni annál, akit szeretek,” vagyis kapcsolódni a Szeretethez, amelyben én is szeretve vagyok. Az emlékezni szó pedig, hogy hordozzuk a szeretett személy képét fizikai formában és a szívünkben is. Így egyre mélyebben tudjuk szemlélni azt a szeretetet, amellyel minket szeretnek. A harmadik szó, vagyis a virrasztás itt azt jelenti, hogy az ember igyekszik a lelkiismerete szerint élni, nem hallgattatja el azt, és nevén nevezi a jót és a rosszat.
Úgy kell virrasztani, mint a katonának az őrségben, az anyának a gyermeke mellett, vagy az orvosnak a betegnél.
Ebben az imádságban tehát a szenvedőkért is könyörgünk, miközben Jézus szavaira gondolunk:
„Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.” (Mt 25,35-36)
Szent II. János Pál pápa továbbá kiemelte, hogy az apel még kilenc óra után is visszhangzik a szívünkben, mert „a Szűzanya még befogad minket” és így az ő védelme alatt állunk.