A Szent Péter téren található iker-szökőkutak története egy évszázad során felújítások, tervek és megoldásra váró problémák kihívásai során alakult ki.
A Szent Péter téren egy pár iker-szökőkút található, melyek az ellipszis alakú tér főtengelyén helyezkednek el, a középen álló egyiptomi obeliszkkel egy vonalban. Meglepő módon, a szökőkutakat két különböző művész készítette eltérő időben: az egyik a 15. század végéről származik, míg a másik 1667-ben készült el.
Egy zseniális változtatás
Carlo Maderno 1614-ben, miközben a bazilika új homlokzatát alakította ki, az egész tér átépítésén is fáradozott. Az akkoriban épült, ami ellátta vízzel a területet, lehetővé tette, hogy az 1490-től már létező szökőkutat lebontsák és teljesen újjáépítsék. Ha a bazilikával szembe állunk, ezt balra láthatjuk.
Moderno zsenialitása abban rejlett, hogy a szökőkút felső medencéjét fejjel lefelé megfordította, hogy a vízsugár ahelyett, hogy összegyűlne belsejében, elegáns módon lezúduljon. Az ötlet lényege az volt, hogy a vízsugár megtörjön, és így a víz mintegy „finom esőként” hulljon tovább, aminek igen szép hatása volt – és van – mind a mai napig.
A szimmetria és a rend utáni vágy
Gian Lorenzo Bernini fél évszázaddal később a pompás oszlopcsarnok kialakításával hozzájárult a tér végső elrendezéséhez. A szökőkút azonban nem középen helyezkedett el, és emiatt a tér kevésbé tűnt szimmetrikusnak, sőt szinte rendezetlen hatást keltett. Mivel a szökőkutat nem lehetett középre áthelyezni, hiszen a tér közepén állt az V. Sixtus pápa által 1586-ban felállíttatott obeliszk, ezért Bernini azt a megoldást választotta, hogy a szemközti oldalon egy másik, azonos méretű szökőkutat építtessen. A mű 1667-ben készült el: a szökőkút az előzőnek szinte pontos másolata, néhány díszítőelem kivitelével, mint pl. X. Kelemen pápa címere.
Problémák mindenhol adódnak…
A második szökőkút azonban problémákat okozott a víznyomásra nézve, ami nem volt elegendő mindkét szökőkút megfelelő vízellátásához. Emiatt a szökőkút átadására később került sor. A vízellátás a Rómához közeli Braccianoi-tótól függött, ahonnan a Rómát vízzel ellátó Acqua Paola táplálkozott. Flavio Orsininek, a tó egykori tulajdonosának végül is sikerült eladnia a pápának a tó vizének egy másik hányadát, emellett pedig meggyőzte az akkori Szentatyát, hogy a víz iható. Miután megállapodásra jutottak, a víz nemcsak bőségesebb mennyiségben érkezett, hanem a nyomás olyannyira megnövekedett, hogy a két szökőkút vízsugara csaknem nyolc méter magasságba szökkent, és a szökőkutak rendkívül látványos hatást keltettek: sokkal nagyobbnak tűntek, mint amekkorák valójában.
Az alábbi, 1955-ös régi képeslap fotóján a 15. századi szökőkút látható, még a felújítás előtt.
Később, a 20. században VI. Pál pápa volt az, aki azt akarta, hogy csökkentsék a vízsugarat, és – hogy a pazarlás elkerülése érdekében – a két szökőkutat vízvisszaforgató rendszerrel lássák el. Az biztos, hogy előtte a két szökőkút sokkal mutatósabb volt. Ennek ellenére továbbra is lenyűgözőek és különleges hatást keltenek a víz csobogásának lágy hangjával.
Te mikor látogatsz el a Szent Péter Térre?