Az evangéliumokban Jézus felemel egy darab kenyeret, és azt mondja: „Ez az én testem.” Az 1. század óta a katolikus keresztények szaván fogták őt.
A katolikus hit szerint Jézusnak valóban, valóságosan és lényegileg jelen van a teste, vére, lelke és istensége az Eucharisztiában. És így, bár mindenféle módon imádhatjuk, de az, amikor kimutatjuk iránta érzett szeretetünket, miközben Ő titokzatosan jelen van az Eucharisztiában, az áhítat különösen fontos formájává vált.
Apácák egy csoportja a következő szintre emelte ezt az áhítatot.
Ismerd meg az Örökimádás Ferences Nővéreit, akik tűzvészeken, árvizeken és influenzajárványokon át, 145 éve folyamatosan imádkoznak az Eucharisztia előtt!
A csoport 1849-re nyúlik vissza, amikor bajorországi nők egy kis csoportja megalapította a Szent Ferenc nővéreket a Wisconsin állami Milwaukee-ban azzal a céllal, hogy terjesszék az evangéliumot a német bevándorlók körében. 1856-ban egy helyi szemináriumban kezdtek el segíteni, de a munka hamar túlságosan megterhelővé vált. Mivel túl sok volt a tennivaló, és nem tudtak megfelelő szerzetesi imaéletet élni, a közösség néhány alapítója elhagyta a közösséget.
A megmaradt nők úgy döntöttek, hogy új irányt találnak missziójuknak, és 1864-ben átköltöztették kolostorukat Jeffersonba. Majd 1871-ben ismét átköltöztek az újonnan megalakult La Crosse-i egyházmegyébe. De még mindig keresték a céljukat.
1873-ban az elöljárójuk úgy döntött, hogy a szemináriumi munka nem a megfelelő út. Azt akarta, hogy a nővérek hagyjanak fel ezzel a munkával, és keressenek olyat, ami lehetővé teszi számukra, hogy a szentségimádásra összpontosíthassanak. De nem minden nővér értett egyet, ezért szakadás történt: néhányan elmentek, és új csoportot alakítottak Assisi Szent Ferenc Nővérei néven, az eredeti csoport pedig átnevezte magát az Eucharisztia Ferences Nővéreire.
De a nővérek csak 1878-ban fedezték fel azt, ami később a leghíresebb hivatásuk lett: az örökimádást. Elkötelezték magukat arra, hogy a nap 24 órájában, a hét minden napján, az év 365 napján legalább két nővér imádkozni fog az Eucharisztia előtt. Bármi történjék is. A végtelenségig. Még egyszer utoljára új nevet adtak maguknak, hogy kifejezésre juttassák ezt az új irányt: az Örökimádás Ferences Nővérei.
Pontosan 1878. augusztus 1-jén, délelőtt 11 órakor kezdték, és azóta sem álltak le.
Nem mintha nem lett volna olykor nyomás rajtuk, hogy álljanak le vele. 1923-ban tűz ütött ki egy szomszédos épületben. A városukat 1965-ben elöntötte az árvíz. Voltak influenzajárványok, szörnyű viharok, és persze világháborúk. De ők mindig mély hittel imádkoztak tovább.
Ahhoz azonban, hogy ez így is maradjon, néhány dolgon változtatniuk kellett. Az elmúlt évtizedekben sajnos drámaian csökkent a tagjaik száma, ezért 1997-ben – miután 119 évig a nővérek végezték az örökimádást – a helyi közösséghez fordultak segítségért. Most nővérek és világi önkéntesek váltják egymást a szentségimádás folytatásában.
De még mindig nem álltak le! Ezért úgy tartják, hogy náluk zajlik a leghosszabb ideje tartó örökimádás az Egyesült Államokban.
Különös hangsúlyt fektettek a betegekért és szenvedőkért való imádkozásra. Becsléseik szerint, csak az elmúlt évtizedben, 150 000 emberért imádkoztak. Ha kérésed lenne, hogy imádkozzanak valamiért (kinek ne lenne?), akkor töltsd ki az online űrlapjukat, és ők felveszik azt imaszándékaik közé.
Sarah Hennessey nővér, aki a szentségimádás menetrendjét koordinálja, elárulta, hogy hogyan segít nekik a folytatásban a hosszú ideje tartó rekord gondolata. „Ha este 11 van, és véget ér az én órám, de nem jön a következő nővér, akkor nem mehetek csak úgy el lefeküdni.”
„Arra gondol az ember: »145 éve csináljuk; ébren kell maradnom!«”