Számtalan filmben szerepeltél, köztük olyan klasszikusokban, amelyek generációkat inspiráltak. Mi hajt még mindig ennyi év után is a filmiparban?
Nos, először is, nagyon szeretem a munkámat. Mindig is nagyon kíváncsi voltam. Ezért dolgoztam a világ minden táján. Ezért fogadtam el ajánlatokat sok különböző országból és filmkultúrából. Azt hiszem, a nagymamám egy spanyolországi gitanos volt, egy cigány, ahogy mi mondjuk, és talán van bennem egy kis cigány vér, ami mindig is új kalandok felé hajtott. Ez segített abban, hogy állandóan mozgásban legyek, mindig új helyeket fedezzek fel.
Mint mondtam, a kíváncsiságom hajt, és szeretek különböző szerepeket játszani. Amikor annak idején találkoztam Laurence Olivierrel, még nagyon fiatal voltam, és lehetőségem volt vele dolgozni. Azt mondta nekem: „Igen, gyönyörű vagy. Mindig el tudod játszani a hőst, akárcsak az amerikai sztárok. De döntened kell: Sztár akarsz lenni vagy színész? Sztárként évente egy filmet csinálsz, és annak sikeresnek kell lennie. De micsoda monotónia. Legyél színész, válts szerepet, vállalj sok kockázatot a karrieredben” – mondta. „Az utadnak lesznek hullámhegyei és hullámvölgyei, de hosszú távon learathatod a gyümölcsöt.” Ez formált engem, és ezért vagyok mindig kész arra, hogy nagyon különböző karaktereket játsszak.
Választottál már tudatosan olyan szerepeket, amelyek spirituális vagy erkölcsi témákat boncolgatnak, hogy elgondolkodtassák a közönséget?
Nem tudom pontosan. Nehéz erre válaszolni. Játszottam már olyan szerepeket, mint például egy szerzetes a „The Betrothed” című filmben. Az egy nagyszerű szerep volt, nagyon megfogott. Ez egy gazdag ember története, aki megöl valakit egy karddal vívott párbajban, majd szerzetes lesz, mert bűntudata van. Zseniális történet. Szent Ágostont is játszottam. Szent Ágoston 36 vagy 37 éves koráig szörnyű ember volt, egy nőcsábász. Aztán megtért, és hihetetlen szent lett.
Nemrég játszottad a pápát a „Pápai ördögűző” című filmben Russell Crowe-val. Találkoztál már személyesen a pápával?
Ó igen, találkoztam Ferenc pápával. Hadd meséljem el a történetet: Egy budapesti járaton voltam, és a fedélzeten volt egy szlovákiai nagykövet, aki a rajongóim közé tartozott. Odajött hozzám, és megkérdezte: „Szeretne találkozni a pápával?” Azt válaszoltam: „Igen, nagyon szeretnék.” Megszervezte nekem a találkozót. Abban az időben éppen egy filmet forgattam az angliai Cornwallban. Egy reggel felhívott a pápa titkára, aki megkérdezte: „Nero úr, szeretne találkozni a pápával a következő hétvégén?” Azt válaszoltam: „Nem, nem lehet, Angliában dolgozom.” De aztán közösen kitaláltunk egy másik időpontot, és november 4-én, amikor a filmem elkészült, eljött az idő.
A fiam, aki nagyon vallásos, nagyon szeretett volna eljönni. Aztán végül az egész család elment. Hihetetlen találkozó volt. Általában – mondták nekem – a pápa 15-20 percet tölt a nagykövetekkel vagy elnökökkel. Velem majdnem 40 percet töltött, mert nagyon sok témáról beszéltünk, többek között az árvaházi faluról, ahol dolgozom. Megígérte, hogy egy nap meglátogatja a gyerekeket.
Hoztam neki egy üveg Franco Nero bort is. Viccelődött:
„Azt akarod, hogy a pápa berúgjon?”
Azt válaszoltam: „Nem, azt akarom, hogy a pápa erősebb legyen.” Adtam neki egy könyvet is, amelyet egy újságíró barátom írt a pápa nagymamájáról. Nagyon vicces volt, mert a pápa azt mondta:
„A nagymamám híresebb, mint a petrezselyem.”
A petrezselyem, mint tudják, nagyon népszerű fűszer Olaszországban, és mindenhol használják. Sokat nevettünk és sok témáról beszélgettünk. Igazán felejthetetlen élmény volt.
Az interjút készítette: Christian Peschken / EWTN.