A bibliai Kafarnaumban egy királyi tisztviselő pontosan ezt a reményvesztettséget élte át: a fia haldoklott, és az apa tudta, hogy már csak egyetlen reménye maradt. János evangéliumában ez a történet a második jel (Jn 4,46–54)
De miért hangsúlyozza János, hogy ez egy „jel”, és miért pont ez követi a kánai menyegzőt?
A hit, ami nem látványt keres
Amikor a tisztviselő felkeresi Jézust Kánában, a Mester egy meglepően éles mondattal fogadja: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” Miért pont ezt mondta? Jézus látta, hogy az emberek többsége csak a „show-műsort” kereste, a látványos varázslatot.
De a tisztviselő nem tágított. Nem vitatkozott, nem kért bizonyítékot, csak annyit mondott: „Uram, jöjj, mielőtt meghal a fiam!” Ebben a pillanatban Jézus valami furcsát tett. Nem ment el vele. Nem tette rá a kezét a gyermekre, csak annyit mondott: „Menj, a fiad él!”
A „távoli” csoda teológiája
Ez a jel azért rendkívüli, mert itt Jézus szava legyőzi a fizikai távolságot. Kána és Kafarnaum között nagyjából 30 kilométer a távolság – egy egynapos gyalogút.
Jézus ezzel azt üzeni: Az Ő szava nem ismer határokat. Nincs szüksége fizikai jelenlétre, érintésre vagy mágikus formulákra. Az Ő szava maga a teremtő erő.
Ebben a második jelben János feltárja Jézus isteni hatalmának egy újabb szintjét: Ő az, aki a távolból is uralkodik az élet és a halál felett.
A tisztviselő hite: Először hisz, aztán lát
A történet legfontosabb mondata így hangzik: „Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.” Gondoljunk bele: az apa úgy indult haza, hogy semmi bizonyítéka nem volt.
Nem volt telefon, amin megírhatták volna neki, hogy „lázmentes a gyerek”, vagy, hogy „felébredt”. Csak Jézus szava volt, amiben bízhatott. Útközben találkozott a szolgáival, akik elmondták: a fia meggyógyult – pontosan abban az órában, amikor Jézus szólt.
Ez a fordított sorrend: A világ azt mondja: „Hiszem, ha látom.” Jézus pedig azt mondja: „Hidd el, és látni fogod.”
Mit üzen ez neked ma?
Sokan közülünk úgy érzik, Jézus „távol van”. Imádkozunk egy betegért, egy nehéz helyzetért, de nem történik látványos fordulat. Úgy érezzük, a 30 kilométeres távolság köztünk és Isten között áthidalhatatlan, vagy még több is…
Ez a második jel neked szól, ha várod a választ: Jézus szava ma is ugyanilyen erős. Ha Ő kimondja az életedre a gyógyulást vagy a békét, az akkor is igaz, ha te még úton vagy hazafelé, és még nem látod az eredményt vagy ha keresed a hitet.
A tisztviselő hite akkor vált teljessé, amikor a tapasztalat igazolta a bizalmát. De a folyamat az engedelmességgel kezdődött: elindult a szó alapján.
Nagyböjti kihívás: Indulj el a szóra!
Ebben a nagyböjti időszakban sokszor érezhetjük a „lélek sötét éjszakáját”, amikor nem látunk jeleket.
A királyi tisztviselő példája arra hív, hogy merjünk rátámaszkodni az Ige ígéretére akkor is, amikor a körülményeink még a „halálról” beszélnek.