Ha Padováról hallunk, általában a méltán híres ferences szerzetes, Szent Antal jut először eszünkbe. Azt azonban kevesen tudják, hogy a négy evangélista egyike, Szent Lukács is kötődik az észak-olaszországi városhoz. Ugyanis alig néhányszáz méterre a Szent Antal bazilikától találhatjuk a Szent Jusztina bazilikát, amelynek egyik oldalkápolnájában található az orvos-szent sírja. De miért pont Padovában temették el Szent Lukácsot? Hogyan kerültek oda a földi maradványai?
Szent Lukács a hagyomány szerint Antiochiában született és nőtt fel egy pogány görög családban. A Kolosszeieknek írt levél alapján eredeti foglalkozását tekintve orvos volt. Az Apostolok cselekedetei szerint Lukács először Troászban csatlakozott Pál missziós útjához, amikor az apostol Macedónia felé tartott. Pál és Barnabás tanítványaként ismerkedett meg az evangéliummal.
Találkozhatott még a Szűzanyával, továbbá az egykori tanítványokkal, gyógyult betegekkel, vakokkal, talán Lázárral is. Nagyon sok olyan eseményt és részletet is leír, melyek más evangéliumokban nem találhatók. Többek között ő írja le egyedül az angyali üdvözlet, Mária látogatását Erzsébetnél, a 12 éves Jézus történetét, az irgalmas szamaritánus nagylelkűségét, a gazdag ember és Lázár, valamint a tékozló fiú példabeszédét, a farizeus és a vámos imáját, valamint a nagycsütörtök éjjeli eseményeket, ahogyan Jézus vérrel verítékezett a Getszemáni kertben. A hagyomány szerint Lukács festette a római Santa Maria Maggiore-bazilikában őrzött Mária-képet és a częstochowai Fekete Madonna-ikont, valamint megfestette Jézus arcát is. Emiatt gyakran ábrázolták írás vagy festés közben.
A hagyomány szerint az evangélista Szent Pál vértanúsága után a görögországi Achájában szolgált püspökként, majd valószínűleg Patara városában ő is vértanú lett. Szent Jeromos feljegyzései szerint Szent Lukács földi maradványait 357-ben Konstantinápolyba vitték és ott az apostolok templomában helyezték el Szent András ereklyéivel egyetemben. Feltehetően a IV. Keresztes Hadjáratot követően, a 13. század elején számos, Konstantinápolyban őrzött ereklyét nyugatra vittek, így Szent Lukács ereklyéit is.
Fejét Nagy Szent Gergely pápa már az V. században elvitette: a hagyomány szerint vagy a római Szent András templomába vagy a cseh fővárosba, Prágába került. Szent Lukács testének többi részét szétosztották számos templom között. Padovában már 1177-től őriznek egy koponya nélküli csontvázat, amelyet Lukács evangélista ereklyéjeként tiszteltek. Egy 1998-as tudományos kutatás alapján a csontok megegyeznek a Szent Lukácsról írt ókori beszámolókkal.
