A magvető történetében Krisztus a lelkünket négyféle talajhoz hasonlítja, amelyekben különféle módon maradnak meg az elvetett magok, vagyis Isten Igéje. Vajon a te szíved ma melyik talaj-fajta?
1) Az út szélére esett mag
Ahogy a földműves szórta a vetőmagot, néhány az útra, keményre taposott ösvényre esett. Ezeket az emberek eltaposták, a madarak pedig felcsipegették.
A földműves olyan emberhez hasonlít, aki Isten üzenetét hirdeti. Az útra hullott magok esete azokat jelképezi, akik hallják ugyan Isten üzenetét, de a Sátán azonnal ellopja azt a szívükből, hogy ne jussanak hitre és ne üdvözüljenek. (vö. Mt 13,3–4.19; Mk,4,3–4.14–15; Lk 8,5.12)
Mi az a lelki vagy anyagi dolog, ami ha most kikerülne az életemből, gyökerestül megváltozna az életem és egy hiány keletkezne? Mi a visszatérő bűnöm, amivel még dolgoznom kell? Hogyan vagyok jelen, ha hozzám beszélnek? Teljes szívvel a beszélgetésre figyelek, vagy az egyik fülemen be, a másikon ki? Volt, hogy „eltapostam”, „megsemmisítettem” valakit? Volt már, aki velem így viselkedett? Imádkozom-e érte rendszeresen? Segítem-e a másikat, hogy közelebb kerüljön az Istenhez, vagy eltaposom a magot, mielőtt kikelhet az a szívében?
2) A kövek közé esett mag
Némelyik mag sekély, köves talajra esett, de amint kicsírázott, el is száradt, mert nem kapott elég nedvességet. Amikor a nap fölkelt, megperzselte a növényeket, és mivel nem gyökereztek mélyen, teljesen elszáradtak.
A köves talajra hullott magok esete azokat jelképezi, akik hallják Isten üzenetét, és örömmel fogadják, de az nem tud meggyökerezni bennük. Ezek hisznek ugyan egy ideig, de amikor a hitük miatt próbára teszik őket a nehézségek, az üldöztetések vagy valamilyen baj, hamar kiábrándulnak, elvesztik a hitüket, és elfordulnak Istentől. (vö. Mt 13,5–6.20–21; Mk 4,5–6.16–17; Lk 8,6.13)
Mi az, ami pillanatnyi örömöt okoz az életemben? Milyen mély örömnek kéne gyökeret vernie a szívemben, aminek most nincs helye a felszínes örömök miatt? A felszínes dolgok elnyomják-e azt, ami igazán számít? Mi az a kísértés, ami könnyen elvisz engem a Jóistentől? Kőszívem vagy hússzívem van? Teljesítem-e a szükséget szenvedők kéréseit? Odafigyelek-e például a családtagjaim, barátaim, lakótársaim valós igényeire? Lehetőségeimhez mérten segítek-e a hajléktalanoknak, nélkülözőknek? Tudok-e nyitott szemmel és szívvel járni az emberek között? Van-e egy megtartó közösségem vagy csak ide-oda csapódok és csellengek a nagyvilágban? Én is megtartom-e a hozzám közelállókat? Imádkozom-e értük, legfőképpen a kísértések idején? Lelki szárazság idején hogyan öntözöm a lelkem?
3) A tövisek közé esett mag
Megint más magok tüskés gyomok közé hullottak, ahol kikeltek, de a felnövő gyomok elnyomták és megfojtották őket. Így ezek a magok sem hoztak termést.
A tüskés gyomok közé hullott magok esete azokat jelképezi, akik hallják Isten üzenetét, de ahogy múlik az idő, a földi élet gondjai, gazdagsága és élvezetei elnyomják bennük Isten üzenetét, és nem hoznak termést. (vö. Mt 13,7.22; Mk 4,7.18–19; Lk 8,7.14)
Mi az, ami kitölti a napjaimat? Mi az, amire Isten és a társaim helyett figyelek? Mi az, amitől függök? Mi az, ami megfojt, ahelyett, hogy életet adna? Telefon? Munka? Kapcsolatok? Figyelem? Hírnév? Pénz? Gazdagság? Megbecsülés? Elismerés? Megértés? Megélhetés? Pozíció?
4) A jó földbe esett mag
Más magok viszont a jó földbe kerültek. Amikor kikeltek, megnőttek, szárba szökkentek és bőséges termést hoztak. Az egyik százszor, a másik hatvanszor, ismét másik harmincszor annyit termett, mint amennyit a gazda vetett.
A jó föld esete pedig azokat jelképezi, akik Isten üzenetét jó és őszinte szívvel befogadják, megőrzik, és türelmes állhatatossággal jó gyümölcsöket teremnek. Az egyik a vetőmag százszorosát, a másik a hatvanszorosát, ismét másik pedig a harmincszorosát. (vö. Mt 13,8.23; Mk 4,8.20; Lk 8,8.15)
Mit teszek azért, hogy az evangéliumot ne csak meghallgassam, hanem a gyakorlatba ültetve gyümölcsözővé váljon? Tanulmányozom-e közösen a barátaimmal, katolikus közösségemmel a Szentírást, hogy jobban megértsem annak üzenetét? A szentek példaképeink lehetnek ezen az úton, hogy tiszta és jó szívvel meghalljuk és megtartsuk Isten Igéjét. Hiszen az ő állhatatos és kitartó életük meghozta már a százszoros, a hatvanszoros vagy a harmincszoros termést.