Tudtad, hogy a Gyűrűk Ura tartalmazza a katolikus liturgikus évet? Íme, hogyan találhatjuk meg a kötetekben!
Bár már az évközi időben járunk a katolikus egyházi naptár szerint, a lélek kalandvágya ilyenkor sem pihenhet. Az irodalomkedvelők fontolóra vehetik, hogy a hétköznapok során is oda és vissza megtegyenek egy liturgikus utazást egy klasszikus fantasy eposszal.
A Gyűrűk Ura szerte a világon sok olvasó örök kedvence. J. R. R. Tolkien mesteri képessége, mellyel a katolikus hitet beleszövi a történetmesélés szövetébe – anélkül, hogy prédikálóvá vagy nyilvánvalóvá válna –, soha nem szűnik meg lenyűgözni engem. Minden évben elolvasom a trilógiát, és valahogy minden alkalommal olyan érzés, mintha egy teljesen új könyvet tartanék a kezemben.
A Tolkien műveit szerető katolikus testvéreimnek szeretnék javasolni egy újfajta olvasatot a Gyűrűk Urához: a katolikus liturgikus év szemüvegén keresztül. A történet olyan témái, mint a világosság és a sötétség, a halál és a feltámadás, a királyság és az alázat, a kísértés és a diadal, pontosan azokat az időszakokat visszhangozzák, melyeken a szentmisék során mi magunk is végighaladunk.
Íme egy módja annak, hogy a Gyűrűk Urának éves olvasását összehangoljuk az egyházi naptár szent ritmusával.
Advent: várakozás a Világosságra a sötétségben
Az advent a várakozás időszaka. Sötétben kezdődik, és a hajnal első sugarai felé halad. Részben ezért is lila a liturgikus szín – az a halvány szín, amely közvetlenül napfelkelte előtt jelenik meg az égen. Krisztus jön, de még nem látható.
Tolkien történetében egy ezzel párhuzamba állítható pillanat, amikor a Szövetség alászáll Moria bányáiba. Az út bizonytalan, a veszély közel van, és bizalommal előre kell haladniuk.
Ajánlott fejezetek:
Második könyv, 4. fejezet – „Utazás a sötétben”
Második könyv, 5. fejezet – „Moria hídja”
Itt találkozunk a világ sötétségével, Gandalf halálával (Krisztus-alak), és a reménnyel, amely tovább vezeti a Szövetséget. Ahogyan az Egyház reményteli vágyakozással jár a közelgő Király felé, úgy emelkedik ki a Szövetség is az árnyékból Lothlórien szépségébe – ahol a fény, ha halványan is, de valóságosan csillan meg.
Karácsony: Alázat és rejtett dicsőség
A karácsony a megtestesülést ünnepli – azt, hogy Isten nem pompával, hanem észrevétlenül és alázatban lépett be a világba. Tolkien finoman beleszövi ezt a témát a Gyűrűhordozó utazásába és a kicsinyekben rejlő titokzatos erőbe.
Ajánlott fejezetek:
Első könyv, 3. fejezet – „Hárman is útra kelnek”
Második könyv, 3. fejezet – „A Gyűrű délre megy”
Frodó csendben és észrevétlenül indul el a Megyéből, nagyon hasonlóan a Szent Család Betlehembe való elindulásához. És ami jelentős, Tolkien megjegyzi, hogy a Szövetség december 25-én indul útnak Völgyzugolyból. A Gyűrű utazása pont azon a napon kezdődik, amikor az Egyház Krisztus születését ünnepli – ez egy olyan részlet, melyet Tolkien szándékosan választott. A rejtett kezdetekből indulva megindul a szabadulás.
Nagyböjt: Szenvedés, kísértés és az úton a szentség felé
A nagyböjt az Egyház nagy szellemi sivataga – a megtisztulás, az önmegtagadás és a belső harc ideje. Frodó és Samu útja Mordor kopár földjein keresztül tükrözi a lélek harcát a kísértés és a bűn ellen.
Ajánlott fejezetek:
Negyedik könyv, 2. fejezet – „Átkelés a mocsáron”
Negyedik könyv, 9. fejezet – „A Banyapók odúja”
Hatodik könyv, 1. fejezet – „Cirith Ungol tornya”
Ezekben a pillanatokban Frodó kimerültséget, elszigeteltséget és félelmet él át. Gollam álnoksága, a Banyapók támadása és Frodó fogságba esése mind az emberi szenvedés mélységeit tükrözik. És mégis, mint Krisztus a Gecsemáné kertben, az előre vezető út az önátadás útja. Samu rendíthetetlen szeretete tükrözi azt a felhívásunkat, hogy még a legsötétebb órában is szeressünk.
Nagyhét: Árulás és áldozat a Végzet Hegyénél
Az Evangélium csúcspontja Krisztus szenvedése és keresztre feszítése. Tolkien pedig megdöbbentő pontossággal igazítja ehhez saját történetének csúcspontját: a Gyűrű március 25-én semmisül meg – egy olyan dátumon, amely gazdag, többrétegű jelentéssel bír.
A zsidó hagyományban március 25-ét tartották a világ teremtésének. Az Egyház később az Angyali üdvözlethez (Krisztus fogantatása) és Nagypéntekhez (keresztre feszítéséhez) is társította. Tolkien, a mitikus időzítés mestere, erre a napra helyezi a Gyűrű megsemmisülését – és Szauron bukását.
Ajánlott fejezet:
Hatodik könyv, 3. fejezet – „A Végzet Hegye”
Itt a végső önátadás, az árulás és a váratlan megváltás pillanatát látjuk. Frodó nem tudja véghezvinni a feladatot; a kegyelemnek közbe kell lépnie. Gollam, aki egyszerre a romlottság és a kegyelem alakja, a szabadítás váratlan eszközévé válik. Miként Krisztus esetében a kereszten, a győzelem az áldozat által születik meg.
Húsvét: Feltámadás, megújulás és öröm
Nagyszombat csendje után eljön a Feltámadás öröme. A gonosz vereséget szenved. Áttör a fény. A Király visszatér.
Ajánlott fejezetek:
Hatodik könyv, 5. fejezet – „Az udvarmester és a király”
Hatodik könyv, 6. fejezet – „Búcsúzik mindenki”
Aragornt mint igaz királyt koronázzák meg, aki elhozza a földre a gyógyulást és a békét. A barátok újra egymásra találnak. A sebeket elismerik, de azok átalakulnak. Az egész birodalom újból fellélegzik. Ez az öröm ideje – az Allelujáé. A világ, melyet oly sokáig tartott fogva a sötétség, újjászületett.
Évközi idő: Hűség a hétköznapokban
Az évközi idő nem a szürke hétköznapokat jelenti a szó hétköznapi értelmében. Ez egy elrendezett idő – a növekedés, a megtérés és a mindennapi tanítványság köré épülő napok sorozata. A Gyűrűk Urában mindez a hobbitok hazatérésében tükröződik.
A nagy csaták már elmúltak, de most jön az újjáépítés, a megbocsátás, a kertművelés, a családalapítás és az emlékezés csendes hősiessége.
Ajánlott fejezetek:
Hatodik könyv, 8. fejezet – „A Megye megtisztítása”
Hatodik könyv, 9. fejezet – „Szürkerév”
B. függelék – „Esztendők számlálása”
Samu visszatérése a családi élethez, Frodó szemlélődő visszavonultsága és a megváltás lassú beteljesedése minden katolikus hívő elhívását visszhangozza az évközi időben: hűségesnek lenni a kis dolgokban. Kegyelemmel hordozni a sebeket. És várni a végső utazást Nyugatra.
Összegzés
Tolkien soha nem szánta a Gyűrűk Urát allegóriának. De mélyen hívő katolikusként belevitte a mítoszába a keresztény élet ritmusát, értékeit és misztériumait. Ha az Egyház liturgikus időszakaival párhuzamosan olvassuk a történetet, a szépség és az értelem új dimenzióit fedezhetjük fel.
Így ez a liturgikus év egy utazássá válik: az évközi időtől kezdve a Húsvétig, a sötétségből a fényre, a Megyéből a Végzet Hegyéhez és onnan ismét haza. Fontold meg, hogy a Gyűrűk Urát is magaddal vidd erre a zarándoklatra. Engedd, hogy Tolkien története megvilágítsa az Egyház történetét, és hagyd, hogy mindkettő közelebb vonja szívedet az igaz Királyhoz, aki már diadalt aratott.