Mike Hopkins protestáns családban nevelkedett, ám egy katolikus nőt vett feleségül. Jóllehet két lányukat katolikusnak nevelték, ő maga nem volt egyből biztos abban, hogy ez neki való-e, mindaddig, amíg azt nem mondta, hogy
„éreztem, hogy hiányzik valami az életemből”.
Eztuán nemsokkal, csatlakozott egy RCIA (Rite of Catholic Initiation for Adults) kurzushoz, és végül teljes közösségbe lépett a katolikus egyházzal. Amikor viszont 2013-ban űrhajósként 24 hétre a Nemzetközi Űrállomásra küldték, felmerült benne egy kérdés: ez idő alatt hogyan részesülhet majd a szentségekben?
Pap nélkül vehetett részt szentmisén, és nem járulhatott a kiengesztelődés szentségéhez. De magához vehette volna az Eucharisztiát, ha konszekrált ostyát vitt volna magával az űrbe.
Plébánosa, a texasi Szűz Mária-templomhoz tartozó Fr. James H. Kaczynski segítségével különleges engedélyt kapott a Galveston-Houstoni Főegyházmegyétől, hogy egy pixisben hat, egyenként négy részre osztható, átváltoztatott szentostyát vigyen az űrbe, hogy amíg a Nemzetközi Űrállomáson tartózkodik, hetente egyszer magához vehesse.
Ez nagy vigaszt jelentett Hopkins számára.
„Az efféle események igen stresszesek lehetnek” – nyilatkozta Hopkins a Catholic News Service-nek az űrben végzett munkájáról.
„A tudat, hogy Jézus velem volt, amikor kiléptem az ajtón az űr légüres terébe, fontos volt számomra.”
Az űrből a Földre nyíló látkép mély hatással volt hitére is:
„Amikor a Földet ebből a nézőpontból látod, és megpillantod a természet szépségét, nehéz nem leülni egy kicsit és ráébredni, hogy bizonyára van egy felsőbb erő, amely mindezt létrehozta.”