A kisgyerek, amikor észrevette, hogy anyukája siet, mert terhesség utáni gyógytornára akar menni, megkérdezte, hogy a férfiak is mehetnek-e oda, ha meg akarnak szabadulni a nagy pocakjuktól.
Az anyuka találóan ezt mondta: „Nem, a tanfolyam csak nőknek szól, és ma van a nemzetközi nőnap.” A sétálóutcában a nagyobb politikai pártok képviselői virágot osztogattak, a patikában különleges kedvezményes bélyegek voltak a kozmetikumokra, a szupermarketben pedig csokoládészívet osztogattak a pénztárnál.
A Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2017-ben összesen 101 209 csecsemőt öltek meg abortusz során. Ebből 97 278 volt a tanácsadás keretében, szemben azokkal, akik kriminológiai vagy orvosi indikációt adtak meg indokként.
A legtöbb nő 25 és 35 év közötti. Mik az okaik? Nincs idő a gyermekvállalásra? Karriertervek? Nem kívánnak gyermeket vállalni? Milyen okai lehetnek egy ember megölésének? Biztos vagyok benne, hogy valójában ez az abortuszkérdés lényege. Nincs normatív konszenzus arról, hogy mikor számít egy emberi lény emberi lénynek. Pontosan ez körül forognak az abortuszpártiak érvei, akik eufemisztikusan nem emberi lényről vagy csecsemőről, hanem a terhesség megszakításáról beszélnek. Mintha egy szerencsétlen állapotot szüntetnének meg, mintha egy nyaralást szakítanának meg, mert az időjárás nem olyan, mint remélték.
Abban a tévhitben élünk, hogy teljesen meghatározhatjuk a saját életünket. Azt hisszük, hogy jogaink vannak ott, ahol nincsenek jogaink. Senkinek sincs joga egészséges gyermekhez vagy egyáltalán gyermekhez. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy önrendelkezését egy másik ember élete fölé helyezze. Mégis ez naponta ezerszer megtörténik. Hollandiában még a terhesség 20. hetéig is, nem sokkal azelőtt, hogy a gyermeknek koraszülöttként esélye lenne a túlélésre. Tehát ott legálisan bemehetsz egy kórházba, elmondhatod, hogy még nincs kedved gyereket vállalni, és akkor valaki elvégzi helyetted a piszkos munkát. A filmben sötét alakok rendelnek gyilkosságokat a maffiától, a valóságban ez az önrendelkező nő gyönyörű világában történik, akinek nem kellene szenvednie attól, hogy természeténél fogva szexuális kalandokba keveredik.
Most itt van az a bekezdés, amely az életet védi azáltal, hogy megtiltja az orvosoknak az abortusz reklámozását, amelyet most el kell törölni, mert minden érintett nőnek jól informáltnak kell lennie. Először is, kíváncsi vagyok, hogy pontosan mit kellene reklámozni. Úgy gondolom, hogy a gyermek elvetésének alapvető lehetősége, a megfelelő diagnózissal akár a születésig, ma már mindenki számára ismert. Sajnos ez a helyzet és e bekezdés ellenére már most is gyakran élnek vele. Mint most már tudjuk, még gyakrabban, mint a korábbi években.
Ennek ellenére megakadályozza, hogy az abortusz normává váljon. Megakadályozza, hogy a fiatal nők azt higgyék, hogy az abortusz egyfajta utolsó lehetőség, így a szexuális együttlétnek már nincsenek következményei. Amikor a fogamzásgátlás és a reggeli tabletták kudarcot vallottak, felveszem a közeli kórház hirdetését, és időpontot kérek a születendő gyermekem megölésére, mert nem érzem magam késznek arra, hogy felelősséget vállaljak egy gyermekért.
Ezt a megközelítést rendkívül felelőtlennek tartom a nőkkel szemben, mivel az abortusz nagy kockázatot jelent a másodlagos mentális betegségek kialakulására. A kórházak is kereskedelmi vállalkozások, azaz e bekezdés nélkül semmi és senki nem akadályozza meg őket abban, hogy pénzt csináljanak a nők mentális egészségéből és végső soron az emberi élet kioltásából.