Szent Rita a reménytelen helyzetek védőszentje, 1381 körül született Cascia környékén. Szülei évekig imádkoztak érte születése előtt. Fiatalon adták férjhez, egy erőszakos ember vette feleségül. Rita évekig kitartóan imádkozott férje megtéréséért, mígnem férje Isten útjára tért. Nemsokkal később Rita özvegyen maradt, két gyermekével, akiket rövid időn belül elvesztett. Ezt követően a Mária Magdolna Szerzetes közösség tagjaként élt, ahonnan ugyan háromszor visszautasították, végül Isten kegyelméből mégis felvételt nyert a rendbe.
Egy imája során, részesült Krisztus töviskoronájának egy töviséből, mely 15 éven keresztül kísérte őt, egészen élete végéig. 1457. május 22-én halt meg, teste a mai napig ép állapotban maradt.
Szent Rita élete során számtalan helyzetben megtapasztalta a reménytelenség és a teljes kilátástalanság helyzetét.
Mégis mindvégig kitartóan imádkozott, bízott az Isten gondviselő szeretetében, ezért lett Ő a reménytelen helyzetek védőszentje.
Számomra Szent Rita egy kiemelkedően fontos szent. Számtalan döntés előtt kértem az Ő gondviselését, pártfogását. Így volt ez a bérmálásom előtt is. Egy évünk volt, arra, hogy felkészüljünk, bérmaszentet válasszunk és én az utolsó napokban is kétségek között álltam, hogy vajon kit is szeretnék bérmaszentemül. Sokáig olyan szentet kerestem, aki hozzám nagyon hasonló, mégis egy olyan szent hívott meg, aki teljesen különbözik tőlem. Szent Rita egy végtelenül nyugodt és türelmes nő volt. Alázattal élte az az életet, melyre Isten meghívta Őt.
Szeretnék hozzá hasonlóvá válni, szeretném megtanulni elfogadni és Isten kezébe helyezni mindazt, amivel az életben szembesülök, ahelyett, hogy akaratosan irányítok mindent.
Történt tavaly, hogy Szent Rita megvendégelt minket, ráadásul Rómában. Első teljes napunkat töltöttük Rómában, az Ifjúsági Találkozó keretében. A barátommal ketten fedeztük fel Róma csodálatos városát. Első napunkon a Trevi- kúthoz mentünk, majd mivel közeledett az ebédidő éttermet kerestünk. Mivel ebédjegyeket kaptunk és rengetegen is voltak ezért sajnos kis idő múlva szembesültünk azzal, hogy bizony egykönnyen nem fogunk ételhez jutni. Rááadásul gluténérzékenyként extra kihívásokkal néztünk szemben. Hosszas keresgélés és számos csalódás után kétségbeesetten konstatáltuk, hogy a környék összes étterme tele van.
Ekkor szaladt ki a számon a valaha volt talán legőszintébb: Szent Rita csak most segíts meg minket! – kérésem.
Sétáltunk hát tovább, mire elértünk egy templomhoz, betértünk egy kicsit megpihenni. Már vagy 10 perce bent voltunk mikor észrevettük, hogy a Santa Rita da Cascia alle Vergini templomban vagyunk.
Vicces vagy, Szent Rita.- gondoltam magamban.
Kicsit felfrissülve indultunk hát tovább.
Azaz indultunk volna, csakhogy épphogy kiléptünk a templomból észrevettünk egy csendes kis pizzériát, ahol,- amit álmomban sem mertem volna remélni-, biztonsággal tudtam én is pizzát enni.
Hát így vendégelt meg minket Szent Rita, azon a tikkasztó nyári napon.
És mi a tanulság?
A Szentek tényleg közbenjárnak értünk. Saját példámból kiindulva én számos helyzetben nem mertem kérni a szentek segítségét. A legtöbbször azt éreztem, hogy nem elég komoly a kérésem, hogy ilyen bagatel dolgokkal nem kell a szentek telefonját csörgetni. Azóta megtanultam, hogy ez nem így van, igenis lehet kérni Őket, Ők is emberek voltak, sőt mitöbb Isten maga tapasztalta az emberi lét gyengeségeit.