Isten, a szerető Atya

Szeretettel adjuk közre XIV. Leó pápa elmélkedésének teljes szövegét, melyet a mai (július 27.) Angelus imádság során mondott:

Elmélkedés

„Kedves testvéreim, szép vasárnapot!
A mai evangélium úgy mutatja be Jézust, amint a Miatyánkot tanítja tanítványainak (vö. Lk 11,1–13): az imádság, ami minden keresztényt egyesít. Az Úr ebben arra hív minket, hogy úgy forduljunk Istenhez, mint a gyermekek, »Atyának«, »apunak« szólítva őt, egyszerűséggel […], gyermeki bizalommal […], bátorsággal, és azzal a bizonyossággal, hogy szeretnek minket (vö. Katolikus Egyház Katekizmusa, 2778).

A Katolikus Egyház Katekizmusa ezt nagyon szépen fejezi ki, amikor így ír: »az Úr imádsága által az Atya kinyilatkoztatásával együtt önmagunkról is kinyilatkoztatást kapunk.« (2783) És ez igaz: minél többet imádkozunk bizalommal a Mennyei Atyához, annál inkább felfedezzük, hogy mi az Ő szeretett gyermekei vagyunk, s annál jobban megtapasztalhatjuk szeretetének nagyságát. (vö. Róm 8,14–17)
A mai evangélium pedig néhány beszédes képpel írja le Isten atyai tulajdonságait: egy férfi, aki éjszaka felkel, hogy segítsen egy barátjának, akinek egy váratlan látogatója érkezett; avagy egy szülő, aki gondoskodik arról, hogy gyermekei minden jót megkapjanak.

Ezek arra emlékeztetnek minket, hogy Isten soha nem fordít hátat nekünk amikor hozzá fordulunk, akkor sem, ha későn kopogtatunk az ajtaján, talán hibák, elszalasztott lehetőségek, kudarcok után, és még akkor sem, ha annak érdekében, hogy fogadjon minket, »fel kell ébresztenie« gyermekeit, akik a házban alszanak. (vö. Lk 11,7) Sőt, az egyház nagy családjában az Atya nem habozik, hogy mindannyian részesüljünk szeretetének minden gesztusában. Az Úr mindig meghallgat minket, amikor imádkozunk hozzá, és ha néha nehezen értelmezhető időben és módon válaszol, az azért van, mert Ő nagyobb bölcsességgel és gondviseléssel cselekszik, ami meghaladja értelmünket. Ezért még ezekben a pillanatokban se szűnjünk meg bizalommal imádkozni:

Benne mindig világosságot és erőt találunk majd.

Az Úr imádságát imádkozva azonban nemcsak az istengyermekség kegyelmét ünnepeljük, hanem azt is kifejezzük, hogy elkötelezzük magunkat, hogy viszonozzuk ezt az ajándékot, és Krisztusban testvérekként szeressük egymást. Az egyik egyházatya erről így ír: »Amikor Istent ’Atyánknak’ hívjuk, emlékeznünk kell arra, hogy gyermekként kell viselkednünk« (Kártágói Szent Ciprián, De dominica Oratione, 11), és egy másik hozzáteszi: »Nem nevezhetitek Atyátoknak a minden jóság Istenét, ha kegyetlen és embertelen szívvel éltek; mert akkor már nincs bennetek a mennyei Atya jóságának nyoma« (Aranyszájú Szent János, De angusta porta et in Orationem dominicam, 3). Nem imádkozhatunk Istenhez, mint »Atyánkhoz«, miközben kemények és érzéketlenek maradunk másokkal szemben. Fontosabb, hogy hagyjuk magunkat átalakítani az Ő jósága, türelme, irgalma által, hogy az Ő arcát tükrözzük a miénkben.

Kedves testvéreim, a mai liturgia arra hív minket, hogy az imádságban és a szeretetben megtapasztaljuk, hogy szeretve vagyunk, s mi pedig úgy szeressünk, ahogy Isten szeret minket: készségesen, tapintatosan, egymás iránti törődéssel, számítás nélkül.

Kérjük Máriát, hogy segítsen nekünk válaszolni erre a hívásra, hogy az Atya arcának édessége megnyilvánulhasson rajtunk!"

Üdvözletek:

A Szentatya a mai napon különös szeretettel köszöntötte az időseket és a nagyszülőket, hiszen ma van az idősek és nagyszülők V. világnapja.

Emellett kifejezésre juttatta vágyát a béke iránt, ami a különböző országokban a tárgyalások és a foglyok szabadon engedése révén valósulhat meg.

A mai nap XIV. Leó pápa köszöntötte a Vatikáni Rádió és a Vatican News dolgozóit is, hálát adva munkájukért.

Valamint, a holnap kezdődő fiatalok jubileumán résztvevőket is nagy örömmel fogadta, akik számára ez a hét a Krisztussal való találkozás lehetőségévé válhat.

Emellett kiemelkedő számunkra, hogy a pápa üdvözölte az EWTN Summer Academy (EWTN Nyári Akadémia) résztvevőit is, akik közt magyar résztvevők is vannak.