Te is érezted már úgy a hónap végén, a vizsgaidőszak közepén vagy egy nehéz projekt alatt, hogy egyszerűen nincs elég? Nincs elég időd, nincs elég pénzed, nincs elég energiád. A tanítványok pontosan így álltak ott a galileai domboldalon: ötezer éhes férfi (plusz nők és gyerekek), valamint két hal meg öt kenyér.
János evangéliumában ez a negyedik jel (Jn 6,1–15). És ez az a pont, ahol Jézus megmutatja: Ő nem a matematika, hanem a bőség Istene.
Fülöp emberi oldala vs. András hite
Jézus próbára tette a tanítványait. Megkérdezte Fülöpöt: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?” Fülöp azonnal elővette pesszimista gondolatait: „Kétszáz dénárnyi kenyér sem elég nekik...” – mondta.
Fülöp a hiányra nézett, és emiatt a probléma méretét látta maga előtt. Ekkor jött András, aki talált egy gyereket öt árpakenyérrel és két hallal. András is érezte a helyzet abszurditását: „De mi ez ennyinek?” – kérdezte.
Itt a lényeg: Jézusnak nem a „sokra” van szüksége. Neki az a „kevés” kell, amit te odaadsz neki.
Az „Árpakenyér” titka – a szegények eledele
János evangélista megjegyzi, hogy a fiúnál árpakenyér volt. Ez egy apró, de tűpontos részlet. Az árpakenyér akkoriban a legszegényebbek étele volt, a tehetősebbek búzakenyeret ettek.
Jézus nem várta meg, amíg valaki előkelő lakomát hoz. Ő a szegények eledelét, a „semmit”, a legalapvetőbb és legolcsóbb felajánlást vette a kezébe, és azt tette fejedelmivé.
Ez bátorítás nekünk: Istennek a te „szegényes” erőfeszítésed is elég a csodához.
Míg az összes többi evangéliumban csak a kenyér és a hal szerepel, csak János említi meg, hogy az ennivaló egy kisfiúnál volt! Ott volt ötezer felnőtt férfi, de az egyetlen, aki előrelátó volt és csomagolt magának uzsonnát, az egy gyerek volt.
Isten sokszor a legkisebbeken és a legfelkészületlenebbeken keresztül teszi a legnagyobb dolgokat. Ne becsüld le a „kicsiket”!
A „hal” nem az a hal volt, amire gondolsz
A görög szövegben a halra az opszarion szót használja János. Ez nem egy hatalmas, frissen fogott pontyot jelent, hanem apró, szárított vagy sózott halat, amit ízesítőnek használtak a kenyér mellé. Ez még inkább hangsúlyozza a szegénységet. Nem egy nagy lakoma alapanyagai voltak ezek.
Ebből készített Jézus „királyi” vacsorát.
A jel titka: Hálát adott és szétosztotta
Jézus nem kezdett el pánikolni. Megparancsolta, hogy mindenki telepedjen le a zöld fűre (ez utalás a 23. zsoltárra: „zöldellő legelőkön pihentet”). Aztán vette a kenyereket, hálát adott, és elkezdte osztani.
Figyeljük meg a sorrendet: Jézus már akkor hálát adott, amikor a kezében még csak az az öt kis kenyér volt. Nem várta meg, amíg hegyekben áll az étel. A hála a kulcs, ami kinyitja a mennyei raktárakat.
Nemcsak elég, hanem „túl sok”
János kiemeli, hogy mindenki evett, amennyit akart. Nemcsak egy-egy falatot kaptak, hogy épp ne ájuljanak el, hanem jóllaktak. A végén tizenkét kosárnyi maradékot szedtek össze.
Miért tizenkettőt?
Mert ez a teljesség száma. Jézus ezzel azt üzente: Nála a maradék is több, mint amivel elkezdtük. Ő nem mérlegen méri a kegyelmet. Ő a „csordultig telt pohár” Istene.
Ez a csoda János evangéliuménak 6. fejezetében előkészíti Jézus nagy beszédét az Élet Kenyeréről. Jézus úgy adja a kenyeret, ahogy később önmagát adja az Eucharisztiában.
A tizenkét kosárnyi maradék azt jelképezi, hogy Isten ajándéka kimeríthetetlen. Nem fogy el az első ötezer embernél! Jut belőle az Egyháznak minden korban (a 12 kosár a 12 apostolt, azaz az Egyházat jelképezi). Akárhányszor járulsz szentáldozáshoz, ebből a „maradékból”, ebből a végtelen forrásból táplálkozol.
Mit üzen ez neked ma?
Gyakran mondjuk Istennek:
„Uram, ne is kérj tőlem semmit, mert alig van türelmem/időm/pénzem.”
Úgy érezzük, az az „öt kenyerünk” túl kevés ahhoz, hogy bármit is kezdjen vele az ég Ura.
A negyedik jel üzenete:
Add oda a keveset! Ne várd meg, amíg „elég” lesz. Add oda azt a tíz perc imát, azt a kevés kedvességet, azt a kis adományt.
Nézz Jézus kezére! Ami a te kezedben csak „túl kevés”, az az Ő kezében „több, mint elég” lesz.
Bízz a bőségben! Isten nem spórol veled. Ő nemcsak a túlélésedet akarja, hanem azt, hogy életed legyen, és az „bőségben legyen”.
Nagyböjti kihívás: Mire fókuszáljunk?
A böjt idején hajlamosak vagyunk csak a hiányra figyelni.