Sirák könyve arra hív minket, hogy énekeljük a „nagyhírű férfiak dicséretét, atyáinkét, egymás után szépen”. (Sir 44,1) Ezt most egy kicsit megváltoztatnám, és ma az őseink mellett álló híres nők dicséretét énekelném. Mindezt azért teszem, mert november második felében az Egyház számos nagyszerű, a műveltség és a szentség terén kiemelkedő nőre emlékezik. A keresztény nép e hősnői, akár férjes asszonyként, anyaként, hittanárnőként vagy egyedülálló nőként továbbra is inspirálnak, ha nem is mindig az egyetemes egyház egészében, de legalább annak egy részében.
November 16-án emlékezünk Skóciai Margitra (1093), aki feleség, anya és királynő volt, valamint Nagy Gertrúdra (1301), filozófusra, tudósra és szellemi tanítóra. November 19-én ünnepeljük Árpádházi Erzsébet magyarországi hercegnőt (1231), egy német herceg feleségét, aki sokgyermekes családanya volt, és az imádságnak és a szegények gondozásának szentelte életét.
November 22-én ünnepeljük Szent Cecília római vértanút, aki – egy a haláláról szóló beszámoló hibás fordítása miatt… és ezt el kell ismerni – a zene és az egyházi zenészek védőszentje lett. Szent Cecília passiója elbeszéli vértanúságának körülményeit, az 5. század óta pedig Rómában egy bazilika áll a tiszteletére.
A régi naptár szerint a hónap vége felé került sor Alexandriai Szent Katalin (4. sz.) ünnepére (november 25.). Emlékét évszázadokon át figyelemre méltó kultusz övezte egész Nyugat-Európában. Róla kapta a nevét az egyik tűzijáték fajta, a „Katalin-kerék” ('catherine’ wheel). A legenda szerint Katalin zseniális filozófus volt, aki gondolkodásának mélységével és ügyességével zavarba ejtette a pogány alexandriai tanítókat. Sajnálatos módon erről a Katalinról, aki keresztény filozófus volt, nem beszélhetünk anélkül, hogy meg ne említenénk az ő pogány ellenpárját, a szintén alexandriai Hüpatiát, aki 400 körül halt meg. Ő is nagy elmével és vallási éleslátással rendelkezett, az ókori világ egyik utolsó nagy filozófiatanára volt, akinek tanítványai között legalább egy keresztény püspök, a cirenei Szinéziosz is szerepel. Tagadhatatlannak tűnik, hogy Hypatia kíméletlen meggyilkolására egy tudatlan keresztény tömeg irigysége és neheztelése miatt került sor.
A már említett Nagy Szent Gertrúd a középkor jelentős tudós és misztikus nőalakjai csoportjának középpontjában áll. Őt Hackeborn-i Mechtild (1298-ban) tanította, később pedig csatlakozott hozzájuk Magdeburg-i Mechtild (1290 körül), hogy csak a leghíresebbeket említsük. Bár ezek a nők nem a rendes iskolarendszerben végezték tanulmányaikat, ez nem jelentett feltétlenül hátrányt. Önálló irányt adtak tanulmányaiknak, például szabadok voltak abban, hogy ne kövessék Szent Ágostont abban, amit a pokolról tanított. Számukra Isten Krisztusban megnyilvánuló szeretete erősebb volt mindennemű ellenállásnál, amivel találkozhattak, és így keresztényként reménykedtek mindenki üdvösségében.
De vissza novemberhez, és a tegnapi ünnephez, november 21-éhez…
…amikor az Egyház a Boldogságos Szűz Mária templomban való bemutatását ünnepli, amivel Istennek szentelték őt már egészen kicsi korától kezdve. Helyénvaló, hogy ez az elmélkedés e csodálatos nőkről azzal fejeződjön be, hogy az Úr Édesanyjára mutatunk, aki „áldott az asszonyok között”.
Bizonyos jámborsági áhítatok megédesítik a róla alkotott képünket, és így Mária irreálisnak, éterinek és idealizáltnak tűnhet számunkra. Egy nőnek képzeljük el őt, igen… de aligha hús-vér nőnek, és ezért kevésbé van hasznunkra, mint amennyire valójában lehetne.
A Máriáról szóló evangéliumi szövegek egészen eltérő képet festenek róla.
Bizalma Isten útjaiban, szeretete és hűsége Fia iránt, Isten prófetikus jellegű dicsérete a Magnificatban mind-mind Izrael „hősnői” közé helyezi őt: olyan emberek közé, mint Eszter és Judit, a királyok édesanyjai, Hanna és sok más nő, akik akár az Ó-, akár az Újszövetségben jelennek meg.
Olyan nők között találjuk őt, akik bátrak voltak a hitben, megbízhatóak a bölcsességben és gyengédek a szeretetben.
🙏 Imádkozzunk, hogy olyanok legyünk, mint Mária, s mint Isten Népének hősnői. 🙏
Szerző: Vivian Boland OP: Domonkos szerzetespap, a San Clemente rendház tagja, s a Pápai Angelicum Egyetem professzora. Szakterülete a spirituális teológia.