Az elrendelt utak sokfélesége
Miért van az, hogy hívő asszonyok egy részének csak egy-két gyermeke születik, vagy éppen egy sem?
A válasz sokszor a biológiai korlátok, az egészségi állapot vagy a későn talált hitvesi társ fájdalmas valóságában rejlik.
Máskor a józan ész és a felelős szülőség jegyében hozott döntés áll a háttérben: az anyagi szűkösség, a mentális teherbíró képesség vagy a családi stabilitás megőrzése.
Isten nem egyen-sorsokat gyárt
Ahogy a testnek is különböző tagjai vannak, úgy a női sorsok is ezerféle színben tündökölnek:
-A nagycsaládos anya a közösségi élet és a türelem iskoláját járja, tanúságot téve az életről.
-Az egy-két gyermekes anya gyakran lehetőséget kap a mélyebb, egyénre szabott figyelemre és a hivatásában való elmélyülésre.
-A gyermektelen asszony pedig hordozhatja a „lelki anyaság” különleges kegyelmét, tanítva, segítve vagy imádkozva másokért.
Finom egyensúly és empátia
Bár az egyház érthető módon népszerűsíti a nagycsaládot, hiszen az élet kultúráját hirdeti, fontos, hogy ez a népszerűsítés ne váljon kirekesztővé.
Aki „csak” egy gyermeket nevel, nem „kevesebb” keresztény, és aki gyermektelen, nem maradt ki Isten tervéből.
„Mert amiképpen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanaz a tevékenysége...” (Róma 12:4)
A nagycsaládosok harsány öröme mellett meg kell férnie a csendesebb sorsok méltóságának is.
A meddőség vagy a kis családmodell nem jelent spirituális kudarcot. Isten szemében az anyaság nem darabszám, hanem önátadás. Egyetlen gyermek felnevelése is szent küldetés, amely teljes embert, teljes hitet és teljes szeretetet kíván.