Az Árpád-ház alázatos gyöngye, a magyar ifjúság védőszentje, a Nyulak-szigetének szentje…
Igen, Árpád-házi Szent Margitról van szó, aki előtt liturgikus emléknapján, január 18-án ezzel a cikkel tisztelgünk.
Külföldön, különösen az angolszász országokban nagy népszerűségnek örvend Saint Elizabeth of Hungary, azaz Árpád-házi Szent Erzsébet, azonban az uralkodó ház első nagy női szentjéről (Szent István királyunk felesége, Boldog Gizella magyar királyné után), Árpád-házi Szent Margitról meglehetősen keveset cikkeznek a nemzetközi katolikus lapok. Pedig Margit élettörténete és példája korántsem nevezhető átlagosnak, általánosnak, s végképp nem sorolható be az unalmas kategóriába.
„Szánd meg, Isten, a magyart, kit vészek hányának”
Árpád-házi Szent Margit IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci hercegnő lányaként látta meg a napvilágot 1242-ben Spalatóban. Nevét Antióchiai Szent Margitról kapta, akinek ereklyéit nagyapja, II. András király hozatta el a Szentföldről.
Margit születése egybeesett a magyar történelem egyik legsúlyosabb pusztításával és tragédiájával járó eseményével: a tatárjárással.
A tatárjárás (1241–1242) jelentős demográfiai, gazdasági, és politikai következményeket hagyott maga után. A Batu kán vezette tatár seregek gyors támadása az ország szinte teljes területét érintette, különösen súlyos pusztítást végezve az Alföldön, a Duna–Tisza közén és Északkelet-Magyarországon. A lakosság körülbelül 20-50%-a veszett oda, sokakat pedig rabszolgasorba hurcoltak.
A pusztítás következtében a mezőgazdaság összeomlott, számos település teljesen elnéptelenedett, és az ország éhínséggel szembesült. Az infrastruktúra és a belső kereskedelem is jelentős károkat szenvedett, a városok és várak nagy része a tatárok áldozatául esett.
Politikai és katonai szempontból a tatárjárás arra késztette IV. Béla királyt, hogy alapvető reformokat vezessen be. Bár az ország hatalmas emberveszteségeket és anyagi károkat szenvedett el, IV. Béla erőfeszítéseinek köszönhetően újjáépült és megerősödött. A tatárjárás emléke azonban mélyen beépült a nemzeti tudatba.
Miért is lényeges erről ilyen részletesen beszélni? Azért, hogy egy pillanatra belehelyezzük magunkat IV. Béla király szerepébe és helyzetébe. A tatárjárás pusztítása az ő uralkodásának kudarca volt, a király számára vélhetően egy szégyenteljes, megalázó esemény. A vérengzések közepette IV. Béla király kétségbeesésében Istenhez fordult, és feleségével együtt térdre borulva, tett Neki egy ígéretet, egy fogadalmat: gyermeküket felajánlják Istennek, ha az ország megmenekül.
Az ország, bár romokban állt, megmenekült.
Ordo Praedicatorum: A domonkos rendi
A tatárok távozása után a királyi pár betartotta ígéretét. Margit hároméves korától a veszprémi domonkos nővérek nevelésében részesült.
A domonkos rend, amelyben Margit nevelkedett, csupán néhány évtizeddel az ő születése előtt jött létre, így még magán viselte az alapítás lelkesedésének frissességét és lendületét. Míg a prédikáló rend tagjai Európa-szerte – Spanyolországban, Dél-Franciaországban és Észak-Olaszországban – tanítottak, koldultak és eretnekekkel vitatkoztak, addig a rend női kolostorai a belső jámborság és a misztikus lelkiség bástyái voltak.
Ebbe a szellemiségbe illeszkedve nevelkedett Margit is. Édesapja, IV. Béla király, külön kolostort építtetett számára a Duna egyik szigetén, a mai Margitsziget területén. Margit itt, mindössze 12 évesen, 1254-ben tett szerzetesi fogadalmat. Szavai és tettei arról tanúskodnak, hogy már fiatalon tudatában volt döntése komolyságának, és szabad akaratából, teljes odaadással szentelte magát Istennek.
Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó
Kétszer is megadatott neki a lehetőség, hogy fogadalmát feloldja: apja mindkét alkalommal házassági ajánlattal kereste fel, mondván, hogy Róma bizonyára engedélyezné a fogadalom alóli felmentést, hiszen a házasságok jelentős politikai előnyökkel járnának.
Az első ajánlat a lengyel királytól érkezett, míg a második Ottokár cseh királytól. Margit azonban mindkettőt határozottan visszautasította. Bár Ottokárral apja kérésére találkozott, a cseh király dicsérő szavai – amelyek szerint Margit szépsége a szerzetesi ruha ellenére is elbűvölő – csak felháborodást váltottak ki belőle.
A nővéreknek megjegyezte, hogy inkább megcsonkítaná magát, mint hogy hűtlen legyen Istenhez. Apját is emlékeztette arra, hogy egykor ő maga ajánlotta őt az Úrnak, és kijelentette, hogy a cseh királyság minden gazdagsága és dicsősége eltörpül az ég és föld Királyának ígéretei mellett, aki az ő jegyese mindörökre.
Alter Christi: Krisztushoz hasonlóvá válni
Margit életét az önmegtagadás, az alázat és a betegek iránti áldozatos szolgálat jellemezte. Királyi származása ellenére nem engedte, hogy kivételezzenek vele. Kortársai tanúsága alapján tudjuk, hogy Szent Margit példaértékű életet élt, amelyet Isten iránti mély szeretete, és az evangéliumi egyszerűség szerinti életstílusa határozott meg.
Halálát 1270-ben, mindössze 28 évesen, derűs nyugalommal várta. Már életében szentként tisztelték, halála után pedig sírjához zarándokok érkeztek. Margit tisztelete Itáliában is gyorsan elterjedt, elsősorban bátyja, V. István leányának, Magyarországi Máriának köszönhetően.
A védőszent
Szent Margit a magyar ifjúság, a gyógyító és nevelő intézmények védőszentje, valamint a békeszerzők példaképe. Boldoggáavatási perét nem fejezték be, de tiszteletét 1789-ben hivatalosan is engedélyezték. 1943-ban XII. Piusz pápa szentté avatta.
Árpád-házi Szent Margit öröksége ma is példát nyújt mindazok számára, akik az önzetlen, áldozathozatallal és az Isten iránti hűséggel teli életet kívánnak élni. Sírja a Margit-szigeten szimbolikus hely, amely a magyar keresztény hit és lelkiség emlékét őrzi.