Itt „rejtőzködik” az Eucharisztia a Miatyánk imádságban

Krisztus Szent Teste és Vére, Úrnapja - 2024. június 2.

„Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik.”

Ha már hosszabb ideje vagy katolikus, talán már (több) ezerszer is elimádkoztad a Miatyánkot. De a sok imádság közben valaha is észrevetted, hogy egy rész az Eucharisztiáról szól?

Könnyű nem észre venni, mert nem szerepel kifejezetten az „Eucharisztia” szó a Miatyánk imádságban.

Íme az Úr imádságának (Miatyánk) szövege, melyben az Eucharisztiáról szóló részt félkövérrel szedtük:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!

Látod?

De tiltakozhatsz, mondván: ez a sor arra vonatkozik, hogy kérjük Istent, hogy gondoskodjon az anyagi szükségleteinkről. Ráadásul igazad lenne.

A Katekizmus Miatyánk e sorának magyarázatában megerősíti ezt az értelmezést (KEK 2830):

„Kenyerünket”. Lehetetlen, hogy az Atya, aki nekünk életet ad, ne adná az élethez szükséges eledelt és minden "megfelelő" anyagi és lelkit jót hozzá! A Hegyi Beszédben Jézus ezt a gyermeki bizalmat sürgeti, mely együttműködik a mi Atyánk gondviselésével. Egyáltalán nem tesz tétlenné, hanem azt akarja, hogy megszabaduljunk minden szorongó nyugtalanságtól és aggodalmaskodástól. Isten fiainak gyermeki ráhagyatkozása ilyen:

„Az Isten országát és igazságát keresőknek azt ígéri, hogy minden megadatik nekik hozzá: mivel ugyanis Istené minden, semmije nem hiányzik annak, aki Istent magáénak mondja, ha ő maga nem hiányzik Istennek.”

A Katekizmus ugyanakkor azt is kifejti, hogy e sornak van egy mélyebb jelentése is:

„Ez a kérés és a vele járó felelősség egy másik éhségre is érvényes, amitől elpusztulnak az emberek: »Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely Isten ajkáról származik« (Mt 4,4), azaz az Ő Igéjével és az Ő Lelkével.”

„A keresztényeknek minden erővel azon kell lenniük, hogy »a szegényeknek hirdessék az evangéliumot.«. Ugyanis vannak, akik éhséget éheznek a földön, »nem kenyérre éheznek, nem a vízre szomjaznak, hanem az Úr igéjét akarják hallani.«” (Ám 8,11)

„Emiatt e negyedik kérés sajátosan keresztény értelme az élet Kenyerére vonatkozik: Isten igéjére, melyet a hitben kell fogadnunk, és Krisztus Testére, melyet az Eucharisztiában veszünk magunkhoz.” (KEK 2835)

Igen, nekünk, embereknek a fizikai élethez szükségünk van kenyérre (vagy általánosabban élelemre). De ami ennél is fontosabb, hogy a lelki élethez valódi lelki táplálékra van szükségünk: Jézus Krisztusra az Eucharisztiában.

Ez az eucharisztikus értelmezés részben azzal függ össze, hogy hogyan értelmezzük és fordítjuk a „mindennapi” szót az eredeti görög szövegben.

**A szónak valójában többféle jelentése és fordítása van, ahogy a Katekizmus is kifejti:**

„»Mindennapi.« Az Újszövetség a görög »epioúszion« (’mindennapi’) szót másutt nem használja. Kronológiai értelemben pedagógiai célzatú megismétlése a »ma« szónak, hogy megerősítsen a »kivétel nélküli« bizalomban. Minőségi értelemben azt jelenti, ami az élethez szükséges, tágabban a fönnmaradáshoz elegendő javakat.

Szó szerint (epioúszion = lényeg fölötti) közvetlenül az élet kenyerét, Krisztus Testét és »a halhatatlanság orvosságát« jelenti, mely nélkül nincs bennünk élet.

Végül, ha az előző szóval összekapcsoljuk, nyilvánvaló a mennyei értelem: a »nap«, melyről itt szó van, az Úr napja, az Ország lakomájának napja, melyet az Eucharisztiában az eljövendő ország kóstolójában elővételezünk. Emiatt kell az eucharisztikus liturgiát »minden nap« ünnepelni.”(2837)

Ezt az eucharisztikus értelmezést természetesen a korai egyházatyák is megerősítik.

Ahogy egyszer Szent Ágoston is prédikálta egy szentbeszédében:

„Az Eucharisztia tehát mindennapi kenyerünk (...). Az erő ugyanis, amit jelent, az egység, hogy az Ő testébe beépítve, tagjaivá válva az legyünk, amit magunkhoz veszünk. (...) És hogy az Egyházban naponta olvasmányokat hallgattok, az mindennapi kenyér; az is, hogy himnuszokat hallgattok és mondotok, mindennapi kenyér. Ezek ugyanis szükségesek zarándokutunkhoz.”

És itt egy idézet a nagy Aranyszájú Szent Péter egyik prédikációjából:

„A mennyei Atya buzdít bennünket, hogy mint mennyei gyermekek kérjük a mennyei Kenyeret. Krisztus »a kenyér, akit elvetettek a szűzben, megkelt a testben, megdagasztottak a szenvedésben, megsütöttek a sír kemencéjében, föltálalják a templomokban, leteszik az oltárokra, és Ő maga szolgálja föl a híveknek naponta mint mennyei eledelt.«”